21. Ha előtör az ír temperamentum...

(Rob szemszöge)

Valamennyien őket figyeljük, így tökéletesen látjuk, amint Anna leken neki egy hatalmas pofont. Megdöbbenünk, de ez még nem minden, mert a következő pillanatban a medencébe löki, egy pillanatig nézi ahogy elmerül, az arcáról sértettség és fájdalom tükröződik. A múltkor is ilyen arcot vágott, amikor a virágos fickó hívta, utána meg összeomlott, ugrik be azonnal. Kinyírom Kellant akármit tett is vele. Azonnal felugrok és a többiekhez fordulok:

- Kris, gyere segíts, valaki meg húzza ki a nagyfiút a vízből.

Villámgyorsan átvágunk a tömegen, mindenkit érdekelne mi történt, szerencsére nem mindenki látta premier plan-ba mint mi, legtöbben csak a csobbanásra figyeltek fel. 

(Anna szemszöge)

Elönti a lila köd az agyamat, hogy Ő megszelídített Engem, hát mi vagyok én valami háziállat. Azt hiszem rosszul hallottam, de az arcán a kaján vigyor meggyőz, hogy nem, ez a nagyképű egoista barom, ez a… de nagyon megbánod még ezt. Kihúzom a jobb kezem a tenyeréből, rámosolygok, és hatalmas pofont keverek le neki, a meglepetéstől ledermed, ez éppen elég arra, hogy hatalmasat lökjek rajta, szerencséjére vagy szerencsétlenségére pont a medence szélén állunk, úgyhogy háttal a vízbe zuhan. Hatalmas csobbanás, mindenki minket illetve mivel ő elsüllyedt csak engem néz. Megfordulok és a nappaliba menetelek, nem telik bele harminc másodperc Rob, Kristen, Peter és Ash lép be az ajtón. Több idegen kíváncsiskodó arcot is látok, de határozottan behúzzák az ajtót maguk mögött.

- Anna, mi történt… - Rob az első aki megszólal.

- Azonnal hívj egy taxit, visszamegyek a hotelbe… - füstölgök magamban, el kell mennem, különben nem is tudom mit teszek.

- Dehogy is mész, - néz rám, mire bosszús pillantással válaszolok - tiszta ideg vagy, majd mindjárt…

- Kristen, hívj rögtön egy taxit, vagy gyalog indulok el… - fordulok most felé.

- Anna… - kezdi ő is, zavart arccal, de nem hagyom, hogy végig mondja, felkapom a kistáskám a polcról, és elindulok a bejárati ajtó felé. Látják, hogy komolyan gondolom, Kris a telefonhoz lép, Rob meg határozottan az ajtó elé áll. A pillantásom jelzi, hogy szerintem mennyire tudna megakadályozni engem a kijutásban, mert mentegetőzni kezd:

- Jól van na, már hívja, addig elmondanád mi a fene volt ez?

Karba fonom a kezeimet magam előtt, aztán leengedem, járkálni kezdek, közben látom, hogy Nikki, Lisa és Jennie lép be. A srácok gondolom Mr. HúDeOkosVagyok-ot húzzák ki a medencéből talán ki kéne mennem és utána dobni még pár bútordarabot, hátha belefullad.

-   Ez az egoista, neandervölgyi… mi a fészkes fenétől képzeli olyan okosnak magát. Legszívesebben, nem is tudom… odamennék és jól behúznék neki egyet és nem érdekelne, hogy mennyire kemény a feje, nem is, megvan kéne valami kemény és hosszú… sodrófa, az jó lenne. Jó kemény fából, hátha akkor bele tudnék verni egy kis észt abba a mérhetetlenül ostoba fejébe. Ezt lejtették kiskorába…  - mondanám tovább, de meglepetésemre a többiek értetlenül néznek.

- Most mi van? – fortyanok fel.

-   Megismételnéd valami olyan nyelven is, amit mi is megértünk? - kérdi Peter vigyorogva. Hoppá, úgy látszik átváltottam magyarra, tombolni általában úgy szoktam. Látom, hogy komolyan azt hiszik, hogy elmondom még egyszer, ettől kicsit összeszedem magam és lehiggadok, szégyellem már, hogy ekkora balhét csaptam.

-   Nem, inkább nem - felelem nekik. - Kris elnézést a patáliáért, nem akartam elrontani a bulidat, visszamegyek a hotelbe, alszok egy kicsit. Majd délelőtt hívjatok fel, hogy mikor akartok menni, jó…

Ebben a pillanatban Kellan lép illetve a belőle ömlő víz miatt inkább folyik be a nappaliba, látom, hogy a hárman, Jay,Chris és Taylor próbálják utolérni, ő is dühösnek tűnik.

- Elment az eszed, dilis vagy, vagy mi - ne már, még neki áll följebb - mi a fészkes fenének kaptam azt a pofont, és miért löktél bele a medencébe, mi van ha nem tudok úszni, és belefulladok, vagy beleverem a fejem az aljába… szoktál te egyáltalán gondolkodni, vagy a hidrogén elvette az eszedet…

(Kellan szemszöge)

Gyönyörű ahogy mosolyog,  a következő viszont amit észlelek az a hatalmas pofon ami az arcomon csattan és egy lökés, majd zuhanás hátra. Már éppen próbálnám csökkenteni az esés erejét, de meglepetésemre a nagy semmibe esek, illetve az így nem igaz. Nem semmi az, hanem az úszómedence, nulla perc alatt elsüllyedek, és leérek az aljára. Beletelik pár másodpercbe mire észbe kapok és a felszín felé lököm magam, odafenn kíváncsi arcok fogadnak, mindenki engem bámul. Elment az esze, mi a fenét képzel ez a nő, hogy én mindent eltűrök, próbálok kievickélni, szerencsére Jay, Chris és Taylor segít, a partra húznak. Végignézek magamon, mint egy ázott veréb, ömlik a víz a ruhámból, még jó, hogy a telefonom és a pénzem a zakóm zsebébe hagytam.

-   Kellan, jól vagy? – Jay néz rám kérdőn - mi a francot csináltál Annával, hogy belelökött a vízbe?

Hogy én mit csináltam vele? Hát a rohadt életbe, én vagyok itt totál idiótán elázva, a kisasszony meg még arra se kíváncsi nem lett-e valami bajom az esés közben. Kezdek úgy igazán dühös lenni, körbenézek, nincs sehol, megoldás: akkor csak bent lehet. Ezt nem hagyom, az ajtó felé indulok, látom, hogy a srácok egy pillanatnyi késedelemmel utánam vetik magukat. Belépek, pont búcsúzkodik a többiektől, mi van, engem belök a medencébe, ő meg mint aki jól végezte dolgát, továbbáll, na azt már nem:

-   Elment az eszed, dilis vagy, vagy mi. – alig látok a dühtől, ordítok vele- ... vagy a hidrogén elvette az eszedet - na jó ezt lehet, hogy nem kellett volna, de mégse bánom, mert még neki áll feljebb.

-   Nehogy már te legyél megsértődve, és ne aggódj ha nem tudtál volna kijönni a vízből legalább egy megalomán beképzelt egoista barommal kevesebb futkosna a földön. Egyáltalán mondta már neked valaki, hogy az emberek már lemásztak a fáról, vagy téged csak ideiglenes eltávra engedtek ki a barlangodból, mert akkor jó lenne, ha sürgősen visszamennél, és ne célozgass, mert nekem a tiéddel ellentétben eredeti a hajszínem… - mondja megállíthatatlanul és közben bököd az ujjával.

-   Tényleg Barbie – utalok a hajszínére, és jelenleg erősen hajlok arra, hogy egy buta libának tartsam - mi van elgurult a gyógyszered? Vagy ez a megszokott mindenesti műsor, nem tudsz máshogy elaludni? – a srácok próbálnak közénk állni, amit nem értek, mert tudhatnák jól, hogy én nőt meg nem ütnék soha, bár ha az elfenekelés is ide tartozik, hát őt szívesen a térdemre fektetném - Talán kielégítetlenség kínoz, semmi gond baby, ha megígéred, hogy nem szólasz meg közben szívesen segítek rajtad. – Látom, hogy többekben bennszorul a levegő, úgyis erre megy ki az egész, miért ne mondhatnám ki.

- Te beképzelt tuskó… - a fenébe ezzel a nővel, már megint meglepett, még jó, hogy mögöttem volt a kanapé. Arra estem, és a táskájával ütni kezd. Szerencsére most már a többiek is láthatják, hogy ki itt a bolond, valaki lerángatja rólam. Érzem, hogy ég az arcom, megfogom, van rajt egy csík, a büdös francba, elfut a méreg: 

-   Te idegbeteg szuka, felsértetted az arcomat, - nem akarok finomkodni ő se tette - szoktál egyáltalán gondolkodni, hol a francba kukázott össze Rob, valamelyik aluljáróba, vagy felétek nincs olyan?

Megint megindul felém, még így dühösen is mérhetetlenül gyönyörű, sőt. Megbabonáz ez a féktelenség, nem játsza meg magát, mint páran, nem kényeskedik.

Nikki hangja mind a kettőnket észhez térít, leszúr bennünket, mi a fenét balhézunk, hé most miért én szégyelljem magam? Na csak azért, ő is megkapja a magáét. Most meg ki lettem küldve átöltözni, mint egy kisgyerek, bár mondjuk ebbe van valami, mert elég szar érzés rajtam a vizes ruha. Felkelek és megcélzom a vendégszobát, a fenébe, pár perce is ez volt a szándékom, csak akkor nem átöltözés céljából. Nem tudom megállni, hogy ne hívjam fel a figyelmét valamire:

- Jössz nekem egy új öltönnyel… - nem gondolom komolyan, csak bosszantani akarom.

- Küld el a számlát, - vág vissza azonnal - ahogy elnézem nem lehetett túl drága, csak nem valamelyik turkálóba vetted?

Ez a bestia, hát neki sose elég, nem lehet az övé az utolsó szó:

- Még meggondolhatod magad, szivi - vigyorgok rá, miközben már gombolom is az ingem - ha már úgyis levetkőzök… hátha utána jobban éreznéd magad... – nem folytathatom, mert ketten is a szobaajtó felé löködnek. Pont elérem, amikor a nevemet hallom, naná, hogy visszanézek:

- Hé, Kellan, kapsz tőlem valamit - ösztönösem elkapom, egy banánt vágott hozzám, és van pofája jelentőségteljesen a nadrágomra nézni.

(Anna szemszöge)

Micsoda ez az öntelt, nagyképű… és azt hiszi, hogy hagyom szó nélkül, hogy sértegessen a haragom nem ismer határokat, elé lépek és megbököm a mellkasát, és azonnal visszavágok neki. Na ja, kb. az ősemberek tekintettek így a nőkre, mint ez a nagyszájú rám. És még van pofája lebarbizni engem, látom, hogy a srácok közénk akarnak lépni, és próbálnak a konyha felé terelni. Remélem őt féltik, mert neki van nagyobb szüksége rá. A megjegyzése a szexuális életemre kiüti a biztosítékot, kész-vége elszakadt a cérna, beverem a pofáját.

-   Te beképzelt, tuskó… - átbújok  Jay és Taylor között, a gyorsaságom meglepte őket, és jó nagyot lökök azon a hatalmas behemótot. A francba ennek mindig szerencséje van, átesik a kanapén, jobb híján a kistáskámmal ütöm ahol érem, érzem, hogy valaki megragadja a derekam, és elkezd húzni hátrafelé.

-   Te idegbeteg szuka, felsértetted az arcomat, szoktál egyáltalán gondolkodni, hol a francba kukázott össze Rob, valamelyik aluljáróba, vagy felétek nincs olyan?

-   Te… - indulok meg újra felé, de nem engednek. Nikki az aki a sarkára áll, jól gondoltam, hogy ő lehet a központi ember.

-   A kurva életbe, abba hagynátok végre, olyanok vagyok mintha 20 éves házasok lennétek, azok szebben beszélnek egymással. Kellan Lutz szégyelld magad, mi a franc ütött beléd, jó, hogy meg nem akarod ütni. Egész este piszkáltad, most meg megsértődsz mert visszavág? Anna én elhiszem, hogy dühös vagy rá, de ha tényleg beveri a fejét a medence aljába? Jó lenne, ha mind a ketten lenyugodnátok, neked, ha jól hallom megjött a taxid. Te meg menj és vedd le a ruhád, mielőtt mindent eláztatsz. Kris mindjárt ad valami szárazat.

Mind a ketten csendben hallgatunk, van valami abba amit mond. Kellan kel fel először és célba veszi az egyik szobát. Naná, hogy nem tud kimenni szépen okosan, csendben.

- Jössz nekem egy új öltönnyel… - igaza van, ez végleg tönkrement, de akkor se lehet az övé az utolsó szó.

- Küld el a számlát... - vágok vissza, de persze ő se hagyja szó nélkül:

- Még meggondolhatod magad szivi... - és már gombolkozik is, indulnék felé, de látom, hogy Peter és Nikki lökdösi be a szobába, észreveszek mellettem lévő asztalon egy  gyümölcsöstálat, már éppen eléri az ajtót. Helyes, jó hangosan szólok utána:

- Hé, Kellan, kapsz tőlem valamit, amire legközelebb találkozunk talán rájössz, hogy kell kicsomagolni, bár én a helyedbe elraknám későbbre, szükséged lehet még rá, hátha egyszer összeakadsz valakivel aki nem elégszik meg a kis méretekkel. – hogy biztos legyen a hatás, jelentőségesen a nadrágjára nézek és két ujjammal mutatok vagy tíz centit. – Én kösz, de nem szeretem a virslit.

Nikki valahogy beszorítja és rávágja az ajtót, én még mindig dühösen állok a nappali és a konyha között.

- Anna, - odakapom a fejem, Rob néz rám kicsit értetlenül - gyere itt a taxi, elkísérlek a hotelbe.

- Nem, nem kell kösz, nagylány vagyok már - tiltakozok csípőből.

- Befejeznéd végre, megyek és kész, - morran rám, hoppá - a franc se gondolta, hogy ilyen  hisztis vagy.

- Én nem vagyok… - kezdenék bele, de aztán jobbnak látom befogni - jól van na. Mehetünk - egyre jobban szégyellem magam, tényleg nagy cirkuszt csaptam, de erről is csak…

- Kris, tényleg nagyon sajnálom, - hajtom le a fejem.

- Semmi gond, ilyen jó bulim még nem volt, - néz rám hatalmas mosollyal - hogy valaki így kiüsse Kellan-t, ez csúcs.

- Örülök, hogy segíthettem, - vigyorgok és megölelem, a fejemmel Rob felé intek - gyorsan visszaküldöm, oké.

A többiektől is elbúcsúzom, Jay-nek még visszaszólok az ajtóból, hogy Kris tudja a számom, kérje el tőle és hétfőn este csörögjön rám. Rob kinyitja előttem a taxi ajtaját, beszállunk, bemondja a címet, csöndben ücsörgök mellette. Így utólag végig gondolva, túl nagy feneket kerítettem a dolognak. Még soha senki se tudott ennyire kihozni a sodromból.

(Kellan szemszöge)

Virsli, hát babám, ezt most nagyon elszúrtad, majd adok én neked olyan virslit, és indulnék felé, de nem megy, Nikki bezárja az ajtót, jól sejtettem van rajta kulcs amit belerak a zsebébe. Már venném célba a teraszajtót, de a hangja nem sok jót ígér.

- Kellan Lutz, meg ne próbáld, mert esküszöm a következő aki sérüléseket okoz neked az én leszek. Vetkőzz le végre, mielőtt megfázol. Mi a fészkes fenének kellett ez? Az agyadra ment valami, mert ha jól látom még csak be se szívtál, mi van veled, ha?

Hát ez egy jó kérdés, engem is érdekelne, nem szoktam így viselkedni, nem is szeretek, inkább próbálok meggyőzni mindenkit szóval, de most… Hallgatok rá bemegyek a fürdőbe, leszórom a nedves ruhám, egy törülközőt magamra tekerek, eggyel meg próbálom megszárítani magam. Odakint csend van, valószínűleg a mi kis incidensünk okozott egy kis zavart a buliba. Nikki időközben kiment, tehát ha jól sejtem Anna sincs már itt, beszéltek valami taxiról. Kár, mert kényelmetlenül érzem magam, elnézést kérnék tőle, nem mindenért de egy-két mondatra nem vagyok túl büszke. Kristen jön be egy farmerrel, pólóval és egy tornacipővel.

-   Remélem jó lesz, csak ezt találtam. - Leül velem szembe, látom, hogy valamit mondani akar.

-   Tetszik ugye? – hát most erre mit mondjak, szerintem elég egyértelmű - kár volt ezért a befejezésért, mert tudom, hogy pont az esete vagy. - Erre azonnal felkapom a fejem.

-   Ő maga mondta pár napja, hogy a szőke, magas, izmos pasik jönnek be neki, plusz kiselőadást tartott Rob-nak a dohányzás ártalmairól, majdnem szó szerint azt mondta, mint amit te szoktál, és ha jól belegondolok a humorotok ugyan olyan – ezen elgondolkodom, de ha így van akkor mégis miért érti félre minden szavamat.

-   Itt van még, mert talán elnézést kéne kérnem tőle – kezdek bele, határozottan tetszik az ötlet.

-   Nem Rob rögtön azután, hogy te ide lettél száműzve elvitte a szállodába, reggel különben is korán utazik.

-   Reggel? Nem is jön vissza mostanában? – a francba, ez nem tetszik, meg kéne beszélnünk ezt a félreértést.

-   Nem, és mi is vele megyünk, mert már holnap Budapestre utazunk, így talán nem keltünk feltűnést. Na öltözz fel, a legtöbben már elmentek, de a kemény mag meg akarja várni Rob-ot.

Lassan bújok bele a kölcsönruhákba, Cameron-é lehet, nem pont az én méretem, de megfelel, kimegyek a többiekhez, mindenki a nappaliban ücsörög, keresek egy üveg sört és leülök közéjük, hallgatom a beszélgetésük, de nem nagyon tud lekötni, hol a fenébe van már Rob, ennyi idő alatt el lehet érni Las Vegas-ig, mit csinálhatnak a szállodában? Vajon közös szobát kértek, hát persze, az újságírók miatt biztosan, talán egy egész lakosztályt, a fejembe egyre több dolog fordul meg, elképzelem, ahogy belépnek, Anna kibújik a… a büdös életbe, elment az eszem, ezt nem feltételezhetem, Rob nem tenne ilyet Kris-szel, most is magával viszi Magyarországra. Mi a fenét csinált velem ez a kis boszorkány nem tudok semmi másra gondolni, csak rá. Végre nagysokára megjön Rob, leül Kristen mellé, olyan elégedett arcot vág, a fenébe is.

- Mi van, be is takargattad, nehogy megfázzon – akaratlanul jönnek a szavak a számra.

- Be bizony, - és még vigyorog is hozzá, egyre nagyobb bennem az inger, hogy orrba vágjam -  kicsim, ha Anna visszajön Budapestre mentek vásárolni, én fizetek.

- Mit veszünk? – kérdez rá Kris.

(Anna szemszöge)

Jó húsz percig utazunk némán, mire összeszedem a bátorságom.

- Rob – fordulok hozzá halkan - nagyon haragszol?

- Én nem, miért? - kérdez vissza.

- Hát, hogy így viselkedtem ezzel a… - nem merek mondani semmi rosszat - Kellan-nal.

- Nem, dehogy is, igazság szerint egész este számítottam valami ilyesmire, sőt a többiek is - pimasz vigyorral a szája szegletében néz rám. - Már fogadást akartunk kötni, hogy mikor estek egymásnak. Bár mi inkább szexre tippeltünk, mint verekedésre.

- Oh, - nyögök fel, és a kezembe hajtom a fejem. Ez nagyon gáz. Nem gondoltam, hogy ilyen feltűnő volt. A francba, legközelebb jobban kordában kell tartanom magam. Legközelebb… már megint min jár a eszem. Különben is, nem tartozom senkinek számadással, felnőtt nő vagyok egészséges vágyakkal, miért kéne ezt titkolnom. Valószínűleg felspannolt állapotomnak köszönhető, hogy megint nem tudom befogni a szám.

- Hát az én fejemben is megfordult, amíg be nem szólt ez a … - szerencsére még időben abbahagyom, már így is többet mondtam a kelleténél. 

Rob nevetni kezd, most veszem csak észre, hogy megállt a taxi, kiszáll engem is húz maga után. A járda szélén átöleli a derekam.

- Egy élmény lesz veled járni, azt látom   - és puszit nyom az arcomra. Pont ebben a pillanatban villant egy vaku, meglepődöm, ő már súgja, hogy tőlünk jobbra van a fotós, bőszen vigyorgunk és bemegyünk az előcsarnokba. Elkérjük a kártyánkat, és a lift felé indulunk.

- Hé azért nem kell egészen a szobaajtóig kísérned, esküszöm nem tévedek el - méltatlankodok.

- Azt gondoltam, de kell pár perc, addig remélem lelép – int fejével kifelé, utalva a fényképészre. Igazat kell adnom neki, még nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ilyesmire is gondolni kell. Ahogy a lifttel megyünk felfelé eszembe jut valami.

- És beszéltetek már róla mikor indulnátok, mire küldjem a gépet?

- Hát, az a nagy helyzet, hogy a géphez való eljutás mindenképpen rizikós, - kezd bele, igen ezzel én is tisztába vagyok - szóval az lesz a legegyszerűbb ha veled együtt megyünk, aztán Wyoming-ból egyenesen Budapestre.

- Okos gondolat, - helyeselek, tényleg így lesz a legegyszerűbb, de aztán beugrik. - Kris elkészül addig?

- Az a helyzet, hogy ő nem két bőrönddel szokott… - már megint az a büszke mosoly ami jellemző rá, ha a barátnőjéről beszél. Persze a szavai között megbúvó kritikát nem hagyom szó nélkül.

- Na ne félj, hagyd egy napig kettesben velem, majd fog. Most, hogy említed, lehet, hogy már előbb haza kéne mennem, te napközbe úgyis forgatsz, mennyi időnk lenne kettesbe.

- Még mit nem. - méltatlankodik - Még a végén elrontod nekem.

Közben odaérünk a szobához, bemegyünk, én megcélzom a hálót, automatikusan veszem le a cipőt, szoknyát, topot, ékszereket,  ha jól hallom ő meg pakol. Nekiállok átkefélni a hajam, amikor felállok, észreveszem, hogy az ajtófélfának támaszkodik, és kajánul vigyorog.

- Oké, fehérneműt vásárolni elviheted, és a figyelmedbe ajánlom, hogy azért én se vagyok fából.

- Tényleg, - nézek rá kihívóan, kicsit zavar, hogy így lát, dehát van bikinim ami ennél kevesebbet takar - én meg a figyelmedbe ajánlom, hogy nem mondtam , hogy bejöhetsz a szobámba, nem de!

- Oké, egy-egy. Na visszamegyek, reggel 7-re itt vagyok, - az órájára néz - francba az 5 óra múlva van. Kris-t majd kiviszi valaki külön, hogy ne legyen feltűnő. Honnan indulunk?

- A Bob Hope-ról, a 25-ös hangárból - adom meg a kellő adatokat - Hivatkozzon az Mc’Gee gépre a kapunál.

- Oké, jó légy, pedig mennyi mindent terveztem ebbe - néz szomorú szemekkel a hatalmas franciaágyra.

- Óh, nyugi lesz helyette egy meglepetésem, az még ennél is jobban fog tetszeni - kérdő pillantást vet rám - Nem, ne kíváncsiskodj, mert nem árulom el. Na csukd be szépen az ajtót magad mögött – bocsátom útjára.

(Rob szemszöge)

Már majdnem a hotelbe érünk amikor megszólal, a hangja kicsit zavart, és ez egyáltalán nem jellemző rá, ez tetszik, még egy gyenge pont. Ezt is meg kell jegyeznem. Vigyorogva osztom meg vele, hogy mi többiek számítottunk arra, hogy egymásnak esnek, csak nem éppen ebben  formában.

Rettenetesen zavarba van, gondolom azt hitte, senki se vette észre, tényleg nincs tisztába önmagával. Jó darabig hallgat, a következő mondata viszont meglep, nem az amit mond, hanem, hogy beismeri.

- Hát az én fejemben is megfordult, amíg be nem szólt ez a …  

Már megint megnevettet, mondjuk az tuti, hogy ez a mondat csak véletlenül csúszott ki, mert a tenyerével azonnal betapasztja a száját. Időközben megérkeztünk a hotel elé, kisegítem az autóból és megölelem, ez a csaj nem semmi.

- Egy élmény lesz veled járni, azt látom – vaku villan, nem messze felfedezek egy fotóst, megsúgom neki merre van, átkarol, nem zökken ki a felvett szerepből. Természetesen megint kötözködik, mert felmegyek vele, pedig muszáj lesz várnom egy kicsit és a cuccomat is össze kell raknom. Megosztom vele is, hogy reggel, ha nem gond vele együtt indulnánk, ez tűnik Kris kicsempészésre a legegyszerűbb  módszernek. Tetszik neki az ötlet, szerinte is így lesz a legjobb. Eltűnik a hálóban, én meg beledobálok mindent a zsákomba, szerencsére alig szedtem elő pár dolgot, ő is pakolhat, legalábbis erre utaló hangokat hallok. Bemegyek, hogy megkérdezzem, mikor indulunk, meglepődésemre egy szál bugyiban és melltartóban van, nem számított rám, ha jól gondolom. 

- Oké, fehérneműt vásárolni elviheted - mondom neki, célozva ezzel alul öltözöttségére. Nem semmi, ahogy kinéz ezerszer jobb mint ruhában. "Kellan, ha tudnád mit vesztettél a nagy pofád miatt." Visszaszól, a maga csípős hangnemében, megbeszéljük, hogy 7-re ideérek, az ágyat egy kicsit sajnálom, na de majd legközelebb. Persze észreveszi és valami meglepetést emleget, kíváncsi vagyok mit tud még kitalálni.

A visszautat szerencsére megúszom, legalábbis nem láttam fotóst, a többiek a nappaliban ücsörögnek, szemlátomást csak rám vártak, a nagytöbbség már lelépett. Csak Peter, Jennie, Tay, Lisa, Chris, Jack, Nikki, Ashley, Kellan és természetesen Kristen maradt. Leülök ez utóbbi mellé, persze a nagyszájú nem bírja kihagyni, hogy be ne szóljon. Nagyszerű, csak úgy süt belőle a féltékenység, itt az ideje, hogy viszonozzam azt a sok ugratást, amit elszenvedtem tőle a forgatások alatt. Most megfizetsz haver, mert több adu is van a tarsolyomba.

- Be bizony, ja Kris, ha Anna visszajön Budapestre mentek vásárolni, én fizetek.

- Mit veszünk? – kérdi kedvesem, odasúgom neki, hogy nyugi, ne értse félre,  hangosan pedig azt mondom - fehérneműt kicsim, neked is kell olyan mint amilyen rajta volt ma – a hatás kedvéért, mutatom, hogy mire is gondolok.

- Ja és Kellan, kösz haver, ha tartod még egy kicsit a szádat vesztettem volna egy százast ma este. Jay igazad volt, nem sok hiányzott hozzá – utalok Anna vallomására. Jackson veszi a lapot.

- A francba, na majd hétfőn kifaggatom. - bosszúsan néz maga elé, majd hozzám fordul, a szeme cinkosan villan meg. - A számát már felírtam, szerintetek hova vigyem? Ki is kéne takarítanom mit szól a rendetlenséghez, Rob mit szeret, milyen kaját rendeljek, talán jobb lesz ha otthol maradunk. – Nagyon belejött Kellan feje kezd vörösödni, de még nem biztos száz százalékig.

- Kit akarsz szobára vinni haver? – kérdezi.

- Hát Annát.

Csönd, mind mosolygunk, Kellan nagyon töpreng valamin, Peter mutogat, hogy 200 dollár Kellan-re, Nikki és Kris ugyanennyit tesz Annára. Folytatnánk még, de egyszer csak az érintett felnéz és megkérdezi tőlem az őt foglalkoztató dolgot. Vigyorgok, de azért válaszolok neki, de azonnal jön a következő kérdés. Hallva amit mondok felvillantja a megszokott pimasz mosolyát, leesett neki, hogy akkor Anna benne lett volna. Nem akarom, hogy elbízza magát, bár ha ez az érintett fülébe jut ki fog nyírni, de azért kockáztatok.

Látom, hogy elért a tudatáig a mondatom jelentése, mi teli szájjal röhögünk, Kellan-t elnézve okoz neki pár álmatlan éjszakát a tudat, hogy mi lett volna ha...



(Kellan szemszöge)

Rob mondata kikészít, azt a fészkes… mégis hogyan láthatta szentéletű Robert Pattinson a fehérneműjét, ami a jelek szerint elég szexis lehetett. Elmorfondírozok az élet szarságán, egyszer csak a nevemet hallom. Elégedetten néz rám, és valami pénzt emleget, majd Jay-hez fordul, aki hosszan szövegel valamiről. A mondata szöget üt a fejembe, miről beszélhet, van itt valami, amit nem mondott még el, és Jay is furcsa. Mi a franc ez randizni viszi és a lakására, kezdek dühös lenni, az egyik a fehérneműjét nézegeti, a másik randira viszi, csak nekem nincs szerencsém ezzel a nővel? Biztosra kell mennem, ezért megkérdezem:

- Kit akarsz szobára vinni haver?

- Hát Annát – jól gondoltam, Rob azt mondta majdnem vesztett egy százast, ergo fogadtak, vagy legalábbis akartak. Most ha jól gondolom szórakoznak velem, ezért ez a szövegelés, de mi lehetett a fogadás két oldala, meg kell tudnom.

- Mire akartatok fogadni? – vigyorognak valamennyien, szóval ráhibáztam.                             

- Abban, hogy még ma szexelni fogtok – aha nem vakok ők se, na most már csak egy dolog maradt:

- Te mire fogadtál volna? – fordulok Rob-hoz.

- Én a nemre és Annára. – Igen, éreztem én, hogy a csaj is akar engem, szóval akkor még be is vallotta, na jó valahogy találkoznom kell vele, és befejeznünk ezt a dolgot, mielőtt teljesen megőrjít. "Hú Cica, ezzel a vérmérséklettel, ami neked van felejthetetlen éjszakáink lesznek." Mi a francnak kellett jártatnom a számat. Rob mond valamit, erre felnézek:

- Ja és Jay, abban is igazad volt, hogy nem jutottak volna el az ágyig, Anna ott rögtön benn lett volna, ha nem jártatja feleslegesen a száját.

„A kurva életbe, most rögtön megkeresem. Bár most tuti kidobna, kell valami terv, valami nagyon jó terv, mert az, hogy ne legyen az enyém elképzelhetetlen."