19. Buli 1. felvonás

(Kellan szemszöge)

A büdös francba, már egy órája el kellett volna indulnom, helyette hallgatom a végeláthatatlan sirámait, hogy őt mennyire bántja, és még mindig nem érti miért történt ez velünk. Kb. tízszer elmondtam neki, hogy én nem haragszom... és sajnálom... és persze barátok maradunk. Esküszöm két perc és ha nem fejezi be lerakom egy szó nélkül. Kristen azt mondta a többiek öt és hat között jönnek, most hét múlott és még taxit se hívtam, az út meg legalább húsz perc. Kész, elegem van.

- AnnaLynne, értsd meg tényleg mennem kell - próbálkozom újra.

- Hova mész, már meg se hallgatsz…

- Egy órája beszélünk, - mordulok fel - sőt az elmúlt két napban minimum 15-ször csörögtél rám. Ma van Kristen születésnapja és már eléggé elkéstem. Most legyél jó kislány, tedd le szépen, oké?

- Jó, csak nem akartam, hogy azt hidd, azért mert szakítottunk már soha többé nem is beszélhetünk…

- Anny, az utóbbi két napban többet beszéltünk, mint az elmúlt két hónapba összesen. Éppen ezért döntöttünk úgy, hogy jobb lesz külön, emlékszel?

- Igen, tudom, de… - vége nem hallgatom tovább, az én türelmemnek is van határa.

- Nézd, most tényleg mennem kell, majd legközelebb oké?  – nem várom meg, hogy újra megszólalhasson, kinyomom a telefont. Rögtön újra tárcsázok, a taxit öt percen belülre ígérik, na mindegy úgyis vannak elegen, nem hiszem, hogy annyira feltűnne a késésem. Leülök a kanapéra, hogy bekössem a cipőmet, hangos reklámzene szólal meg, a francba, ráültem a távirányítóra. Valami bulvárműsor megy, már éppen kinyomnám, de felfigyelek egy névre, hé, ezek Rob-ról beszélnek. Na lássuk, mutogatnak egy csomó fényképet amiken egy napszemüveges, baseballsapkás csajt ölelget, aztán valami étterembe vannak…, bekíséri a szállodába... A következőn a Londoni reptéren beszélgetnek Lizzy-vel és az édesanyjával négyesbe. De a legutolsó a legjobb, ez már videó ma délutánról, kéz a kézbe jönnek ki a reptérről „Hú, micsoda nő". Magas, derékig érő szőke hajjal, bomba alakkal, és a lábai... eszméletlen lábai vannak. Mi a franc, nem értem én ezt.

Kint dudálnak, megjött a taxim. még útközben is azon töröm a fejem amit láttam. Kristen csöppet se tűnt letörtnek amikor hívott, hogy akkor tudok-e jönni. Rob-bal nem beszéltem az utóbbi három hétbe, de előtte még minden oké volt közöttük, sőt mást se hallottam, minthogy milyen szar, hogy hivatalosan nem lehetnek együtt a szerződés miatt, és folyton üldözik őket…

Na majd kiderül, nem úgy ismerem a srácot, mint aki Kristen háta mögött mással, bár az a nő engem tuti kísértésbe vinne. De őt? Nem tudom. Végre megérkezek, becsöngetek, kis idő múlva az ünnepelt nyit ajtót, jó kedve van, felköszöntöm, csupa vigyor az arca, mondja, hogy a többiek a kertbe vannak, pia a teraszon szolgáljam ki magam, bocs de a bátyja… már nem hallom mit mond, mert eltűnik a konyha irányába.

„ Oké, nagyfiú vagyok, és ismerem a járást". Elég sokan vannak, üdvözlök pár ismerőst megállok itt-ott, a bandát nem látom sehol. A teraszon felkapok egy sört, a nap legjobb pillanata, meghúzom az üveget. Jó tíz perc múlva fedezem fel a srácokat, a kert hátsó részébe ücsörögnek őket célzom meg, micsoda dolog ez, itt lapulnak, szórakozni jöttünk nem.

- Na mi van srácok, mi ez a döglődés, ha nem vagyok itt még bulizni se tudtok?

Rob pont velem szembe ül, na halljuk mi a magyarázat, már messziről kérdőre vonom:

-   Aztán, mond csak Pattinson, hol van a kis szőke cicababa, akivel minden címlapon ott díszelegtek? Még az esti hírekben is azokat a díjnyertes lábait mutogatták. Elbírsz egy ilyen nővel, mert ha gondolod, szívesen kisegítelek – vigyorgok rá. Valamit mondani akar, szólásra nyitja a száját, de aztán visszacsukja, mintha mögém nézne, a többiekre pillantok, ők is arra néznek, már pont megfordulnék, amikor egy szőke csoda sétál el mellettem. Odalép az asztalhoz lerak Rob elé egy üveget és egy koktélt. Még levegőt is elfelejtek venni úgy bámulom, egy miniszoknya és egy pántnélküli fölső van rajta, csak hátulról látom, de az a része eszméletlen. Ilyen formás és hosszú lábakat nem sokszor láttam eddig, a feneke pont tenyérbe illő, és a hangja:

- Rob édesem, ne haragudj, hogy ilyen sokáig magadra hagytalak.

(Rob szemszöge)

Válaszolni nincs időm, mert feltűnik Anna és felettébb dühös, alighanem meghallotta. Próbálom mondani, hogy pont a hátad mögött haver, de mutatja, hogy csönd. Ez szerintem jó műsor lesz, meg is érdemli. Hú, beveti a nehéz tüzérséget, ezt a hangját még nem ismerem, hozzám hajol és a fülembe súgja, hogy megleckézteti és meg ne szólaljak. Rajtam ne múljon, egyszerűen lenyűgöző, úgy csavarja az ujja köré, hogy azt öröm nézni. Még sose láttam ilyet, de a többiek se, szerintem Kellan-nek gyorsan szüksége lenne egy hidegzuhanyra. Anna, mint aki jól végezte dolgát leül mellénk, ő meg csak nézi megigézve. Nem tudom melyikünkből tört ki először, de dőlünk a röhögéstől. Bemutatom egymásnak őket, közben a lányok is ideérnek. Kris odaül mellém, mire megsimogatom a combját, közben valami megint történt, mert megint mindenki vigyorog a célpont még mindig ugyanaz. Anna egyik megjegyzésére a haverom felkapja a fejét, és gondolom az is feltűnt neki, hogy a kezem, mint mindig Kris combján van, ő megkönyörül rajta, és elmeséli neki, mi a helyzet. Ettől féltem, ha valaki, hát akkor Kellan Lutz nem megy el egy ilyen nő mellett, mint Anna.

 (Anna szemszöge)

„Cicababa? Én? Még nem is találkoztunk személyesen?" Kezdi elönteni a fejem a lila köd, és még mindig nem fejezi be. Egyik kezemben egyensúlyozva az üveget és a poharat, villámgyorsan bújok ki a kis kabátomból  majd ledobom egy székre a csatommal együtt. Beletúrok a hajamba, megnyalom a szám szélét, fogod te még bánni ezt kispofám. A srácok észrevettek, Rob már éppen megszólalna, de a mutatóujjamat a szám elé rakom, hogy maradjon csendben. Na akkor műsor indul.

- Rob édesem, - búgom neki olyan hangon, hogy azt egy vadgalamb is megirigyelhetné - ne haragudj, hogy ilyen sokáig magadra hagytalak.

Odasétálok hozzá, a szemem sarkából látom, hogy a nagyszájú figyeli minden mozdulatom. Megállok Rob előtt, a poharam és az üveget az asztalra rakom. Amennyire a szoknyám hossza engedi előrehajolok, elég nagy szabad felületet mutatva a combjaimból. Az arca felé hajolok, mintha megcsókolnám, hátulról tuti úgy néz ki. A fülébe súgom, hogy meg ne szólaljon. A kaján arckifejezéséből látom, hogy érti mit akarok, a srácok felé fordulva kacsintok, már most úgy néznek ki, mint akikből mindjárt kitör a nevetés, úgyhogy folytatom:

- Olyan jó, hogy magaddal hoztál, nagyon jól érzem magam. Itt annyira kedvesek az emberek, és, hogy milyen meleg van. Érzed milyen forró vagyok - a dekoltázsomhoz emelem a kezét, a nagyszájú persze nem látja, hogy nem ér hozzám. Felegyenesedek, megemelem a hajam, és legyezni kezdem a nyakam, mintha csak a meleg ellen akarnék védekezni. Lassú mozdulattal fordulok meg, mintha csak most vettem volna észre. „Oh, mit vétettem, ez egy félisten. Majd adok én neked cicababát". Érdeklődő pillantást vetek felé és megnyalom a szám szélét.

- Hello, veled még nem találkoztam, Anna vagyok – odalépek hozzá, közben mintha csak véletlen lenne hozzáérintem a melleimet és nyomok egy puszit az arcára, vészesen közel a szájához. Hallom, hogy benntartja a levegőt, majd lassan fújja ki. „Szóval bekaptad a horgot, kispofám". A kezem a mellkasára teszem, és sűrű szempilla rezegtetés közepette, rúgok bele még egyet.

- Te is színész vagy, mint a srácok? Ezekkel az izmokkal… – és a hatás kedvéért végighúzom az ujjaimat a kezén - biztosan farkast játszol, azok mind olyan erősek, és úgy dagadnak az… izmaik. – Kis hatásszünetem megtette a hatását, a szeme kezd zavaros lenni. Na akkor adjuk meg neki a kegyelemdöfést.

- Tartozom neked egy vallomással, édes – hozzábújok és a fülébe suttogom - van valami amit mindig is el akartam mondani… - tartok egy kis hatásszünetet, a srácokra lesek, már fetrengenek a röhögéstől de a nagyszájú nem veszi észre csak rám koncentrál. Végre megszólal.

- És mit? – a hangján érezni, hogy ne biztos, hogy tudja hol van éppen .

- Hát azt – tolom el tőle magam hirtelen, visszaváltva a normál hangnememre - hogy nemigen csípem ha lecicababáznak.

(Kellan szemszöge)

Úgy dorombol neki, mint egy kiscica, a hangja elbűvölő, és  megcsókolja. „Most mi van?" hízeleg neki, melléhez vonja a mázlista kezét. Uram atyám, baby én is szívesen megérinteném bármelyik forró testrészedet. Ilyen nincs, nem elég hogy így néz ki, most meg megemeli a haját és azt a gyönyörű karcsú nyakát legyezgeti, fordulj már meg, kérlek, ami ilyen kívánatos hátulról az elölről még jobb lehet. Mintha meghallotta volna a gondolatomat felém fordul. Végem van, hol volt ez a nő eddig, ilyen… nem is tudom mit mondhatnék rá, nem jut szembe a megfelelő szó. Elölről tényleg még jobb, az arca egyszerűen elvarázsol, fitos orr, gyönyörű szemek, hihetetlen hosszú szempillák, a szeme színét nem látom a világítás miatt rendesen, de ami belőle sugárzik. És a szája, húú, megnyalja a nyelvével, szívem szerint azonnal kipróbálnám, tényleg olyan puha lehet-e mint ahogy kinéz. Érdeklődve figyel, majd hozzám szól, a hangja bűnös gondolatokra ösztönöz.

-    Hello, veled még nem találkoztam, Anna vagyok – közelebb lép, ilyen nincs a mellei nekem simulnak, kemények, feszesek, egy puszit nyom az arcomra, ha időben rájövök a szándékára és van időm megmozdítani a fejem akkor pont a számra sikerült volna, na erről egyelőnre lekéstem. Alig bírok odafigyelni a kérdéseire, hát még amikor végigsimít a karomon, hú ha ezt egy kicsivel lejjebb meg tudnád ismételni. Na baby, úgy érzem nálam is van valami ami dagad, méghozzá alaposan. Ez flörtöl velem, mondjuk ha őt nem zavarják a többiek, engem se.

-   Tartozom neked egy vallomással, édes  - hallom a hangját, oké sínen vagyok, remélem azt akarja közölni, hogy egész életében rám várt, ha akarod baby, akár azonnal a tiéd vagyok. Nem folytatja, csak néz rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Muszáj megtudnom:

-   És mit? – a hangom egy kicsit erőtlen, remélem a többiek nem vették észre, mert különben hallgathatom a cikizésüket, bár ha a szöszi benne van, miattam azonnal mehetünk és nem érdekel, mit mondanak.

-   Hát azt, hogy nemigen csípem ha lecicababáznak. – Eltolja magát tőlem, a hangja teljesen megváltozik, ha lehet még szebb mint eddig, nem olyan butuskás, hanem értelmet és határozottságot sugároz. Leül velem szemben, felkapja a poharát és a nyakához érinti, a pohárról egy vízcsepp a bőrére esik és elindul lefelé egyre lejjebb, amíg el nem tűnik a szemem elől a két melle között, de szeretném követni az útját a nyelvemmel. A francba, a nadrágom kezd határozottan szűknek tűnni, még jó, hogy az ingem csak lazán kívül lóg. Ábrándoznék még egy kicsit, de a hatalmas röhögésre ami a néma csöndben felhangzik felkapom a fejem. A srácok fetrengenek a székekbe, de mi a franc olyan vicces, nem értem. Rob hagyja abba elsőként, a szöszire néz és megszólal:

- Anna ez az én hatalmas és néha végtelenül ostoba vámpírtestvérem, Kellan Lutz. Kellan ő Anna Gádor-Mc’Gee.

(Anna szemszöge)

Mint aki jól végezte dolgát fogom magam, megkerülöm az asztalt és leülök a többiek közé pont vele szembe egy székre, lábaimat keresztbe rakva egymáson. Kezembe veszem a poharam és a nyakamhoz érintem, egy vízcsepp elindul a dekoltázsomba lefelé. A nagyszájú csak nézi, ha jól gondolom szűk lett a nadrágod barátom. A srácok nem bírják tovább, frenetikus röhögésben törnek ki, a zene pont ebben a pillanatban hallgatott el, úgyhogy a hatás drámai. Minden szem felénk néz, amit ő persze nem lát, mert háttal áll nekik. Látom, hogy a lányok Kris, Nikki, Ash, Lisa és Jennie elindulnak felénk, a nagytöbbség szerencsére újra a pohara, vagy táncparkett felé fordul. Rob tér magához legelőször, és bemutat. „Aha, erre mondták, hogy pont nekem való, hát ha nem beszélne hülyeségeket, tudnék mit kezdeni vele, az biztos. Ajajj, Anna kezd a fejedbe szállni a pia". Jó lesz odafigyelni.

Végre úgy tűnik magához tér, lehuppan egy székre pont velem szembe és meredten néz. Tartom vele a szemkontaktust, közben unottan rágcsálom a szívószálat. Csak akkor veszi le rólam a tekintetét, amikor a lányok odaérnek hozzánk, mindenki üdvözli. Feltűnő lehet tőle ez a csendes viselkedés, mert nem telik bele tíz másodpercbe, hogy Nikki megszólaljon.

- Kellan, mi bajod, elvitte a cica a nyelved? - Na erre megint hatalmas nevetés, én se bírom ki egy mosoly nélkül. Jay szólal meg először, rögtön poénkodik rajta. A lányok értetlenül néznek és magyarázatra várnak, amit a négy hapsi minden apró részletre vonatkozóan meg is ad nekik. Az örömük leírhatatlan, a lábukat csapkodják a nevetéstől, Nikki a legrosszabb, ő még rátesz egy lapáttal.

- Ja drága férjecském, akkor ezután csak miniben fogok járni – majd rám néz - Anna ugye kölcsönadod a szoknyád.

- Hát persze, - felelem - hátha akkor a felesleges energiáit levezeti nálad, mert nekem Rob teljesítménye éppen elég. Nincs szükségünk kisegítésre igaz édes – nézek a „pasimra” . Mivel Kellan kivételével mind ismerik a kapcsolatunk lényegét, a többiek megint bőszen vigyorognak. Ő nem érti, mi olyan vicces, és ha jól látom kezd dühös lenni. Nem hiszem, hogy sokszor lenne a poénkodásnak ezen az oldalán, inkább fordítva tudnám elképzelni. Kris megkönyörül rajta, a széke karfájára ül, és halkan elecseteli neki a dolgok valódi állását. Lopva figyelem az arckifejezését, először hitetlenkedést, aztán meglepődést a végén meg… de nem, az nem lehet.

(Kellan szemszöge)

Most esik csak le, ezek rajtam nevetnek, és a csaj csak szórakozott velem. Leülök egy székre vele szemben, még mindig nem akarom elhinni, engem nő még nem vett így palira. Rágcsálja a szívószálat, én legszívesebben odamennék és a szájára tapasztanám a számat, és addig csókolnám amíg csak tudom. Hirtelen a hátam mögül zsivajt hallok, a lányok előkerültek, mindenki végigpuszil, és ők is leülnek. Én még mindig Őt figyelem, csak Nikki kérdésére emelem fel a tekintetem róla.

- Kellan, mi bajod, elvitte a cica a nyelved? – ezen megint vigyorognak egy sort, látom, hogy Ő is megereszt egy apró mosolyt. Jay persze nem bírja ki, hogy ne szólaljon meg:

- Ja a cica, az vitte el neki az biztos. Csak a cica most két lábon közlekedik, méghozzá díjnyertes lábakon -  köszi haver, alkalomadtán viszonzom a szívességet, ne aggódj. Természetesen a csajok mindent tudni akarnak. A minden, illetve szerencsére csak majdnem minden részletre kiterjedő magyarázaton jót szórakoznak, így más szájából hallva égő lehettem, ez a kis boszorkány rendesen elszórakozott velem. Nikki hozza a formáját, tekintettel a kettőnk „házastársi” kapcsolatára, kölcsönkéri Anna szoknyáját. Ő persze nem hagyja szó nélkül: 

- Hát persze, - feleli, úgy látszik a hangszíne a hangulatától függően változik, most egy kicsit gunyoros. Már megint vihognak, meglepetten nézek körbe, mintha mindenki tudna valamit, amit én nem. Az se értem ha ők ketten együtt… ennek még a gondolatától is borsózik a hátam, akkor miért vannak ilyen távol egymástól, és miért Kristen ül Rob székének karfáján? Értetlenül nézek, hol az egyikre hol a másikra. Kris, a drága megkönyörül rajtam, és mellém telepedik.

- Ezért kellett volna előbb ideérned – dorgál meg  a késésért - mert akkor most már tudnád, hogy… - és előad egy történetet arról, hogy Rob Budapestre ment forgatni, a repülőtéren Anna csinált egy kis műsort és kimenekítette, aztán, hogy többször is találkoztak, a fotósok meg csináltak pár képet, Internet, lapok bla-bla-bla. A Summit-nál viszont rákattantak a dologra és ez nekik pont jól jön, meg hogy a szöszi beleegyezett és akkor most hivatalosan Rob és Anna egy pár. Percről percre jobban összezavarodok, a fenébe csak Robert Pattinson-nak lehet ilyen rohadt nagy szerencséje, hogy egy tízpontos nő kerül mellé, aki szemmel láthatólag még okos és rafinált is. Valamint elég önzetlen, mert ha ebbe az őrültségbe belement, akkor tuti, hogy nem csak magára gondol, hanem a másik kettő boldogságára is. Ez a nő kívül-belül gyönyörű. Viszont derül fel az ábrázatom akkor ők ketten nem… tehát nekem szabad a pálya, és ha addig élek is de kell nekem. Elképzelem, amint beletúrok abba a fantasztikus hajába, magamra húzom, megcsókolom…  francba jó lesz lehiggadni mielőtt tárgyi bizonyítéka is lesz a gondolataimnak. Látom, hogy lopva ő is rám-rám néz, ez a jövőt tekintve ígéretes. A szeme kihívóan csillog. Hirtelen felugrik, nem értem mi baja, de aztán előkap a zsebéből egy telefont és valami dallamos nyelven beszélni kezd.

(Anna szemszöge)

Úgy néz rám, mint az oroszlán az antilopra mielőtt leteríti. Várakozásteljesen, biztos tudatában annak, hogy úgyis ő fog győzni, és az antilopnak, illetve jelen esetben nekem esélyem sincs vele szemben. Na abból nem eszel, barátocskám, lehet, hogy azt hiszed könnyű préda vagyok, de rengeteg meglepetés van még a tarsolyomba. Hirtelen megint berezeg a telefonom, ijedten ugrok fel, és nyúlok a zsebembe, nagyapó az.

- Dea tráthnóna, seanathair! – kicsit távolabb megyek a többiektől, megvan az a rossz szokásom, hogy mindenkivel a családtagjaim közül az anyanyelvén beszélek, függetlenül attól, hol vagyok éppen, nekik jólesik, én meg mindig is gyorsan tanultam. Mivel a zenétől semmit se értek, bemegyek a lakásba. Nagyapó közli, hogy reggel 8-kor vár a Jet a Bob Hope-on, ha lehet érjek oda időben. Úgy készüljek, hogy hétfőn reggel repülök Torontóba, csütörtökön ketten megyünk New York-ba, péntektől nem tart igényt rám. Nem vagyok túl boldog, de kb. erre számítottam. Sőt én azt hittem vasárnap előtt nem szabadulok. Megkérdem, hogy lenne-e kifogása az ellen, ha kölcsönadnám a gépet két barátomnak, de azt mondja nyugodtan, szombattól hétfő reggelig szabad. Gyorsan váltok pár szót Inez nagyival is, majd lerakom. Indulnék vissza a többiekhez, de Kris jön szembe velem, int hogy üljünk le a kanapéra.

- Még két szót se tudtam váltani veled, bocs, hogy így elhanyagollak, jól érzed magad? - néz rám kérdőn.

- Aha, és nyugi nem kell körülzsongani, feltalálom magam - nyugtatom meg azonnal.

- Ugye tudod milyen hálásak… - kezdene bele, de félbeszakítom.

- Hé, ezt megbeszéltük, kedvellek benneteket, nekem is jót tesz egy kis változatosság. Ha valami gond lesz, majd szólok.

Jóideig trécselünk mindenféléről, megoszt velem pár pletykát, egy-két vicces történetet a srácokról. Én is elmesélem a fotósokkal és a szállodában szerzett élményeimet. Eszembe jut, hogy az ajándékát még mindig nem adtam át, de előtte puhatolózom egy kicsit.

- És most min dolgozol, forgatsz?

- Nem, most van két hét szünetem, úgyhogy igyekszem kipihenni az eddigieket.

Hát ez pompás, akkor lássuk mit szól a meglepetésemhez.

-   Kristen, még nem tudtam odaadni az ajándékodat. Nem ismerlek még túl jól, csak arra gondoltam, hátha egy kis kikapcsolódás jót tenne.

Közben felállok és odahozom neki a színes papírba csomagolt mappát. Kíváncsian bontja ki, nem nagyon értheti mi akar lenni, úgyhogy besegítek.

-   A kulcs az autómat nyitja, Rob tudja hol áll. A műszerfalon a GPS-be betápláltam a ház koordinátáit, és angol nyelvre állítottam. A kártya a lakásomhoz vezető liftet irányítja. A borítékban meghatalmazások vannak, minden eshetőségre. Mellékeltem egy csomó címet, telefonszámot, valamennyi helyen beszélnek angolul, ha rám hivatkoztok, kiszállítják az ételt, vagy a nyersanyagokat. A rendelhető dolgok listáját elmentettem a nappaliban lévő tv 200-as csatornájára. Plusz ajándék, hogy én legelőbb szombat délután érek haza, de ha tovább szeretnétek maradni, aminek örülnék, akkor majd egy szinttel lejjebb szállásolom el magam, szóval végig kettesben lehettek. Ha kicsit tovább maradnátok az jó lenne, mert akkor megmutatnám nektek kicsiny országom egy részét. Ja és az előbb éppen Shane papával beszéltem, holnap déltől vasárnap este 8-ig tiétek a Jet, szóval repülhettek kettesben fényképészek nélkül, amikor akartok.

Kris szeme elhomályosul, én meg nem értettem mi baja van, aztán rájövök, hogy csak örül, megölel, majd hirtelen megragadja a kezem és maga után húz kifelé, próbálom tartani vele a lépést, az 5 centis sarkakon ez nem a legegyszerűbb. Jó, hogy eddig vártam, mert már jó páran elmentek, a „kemény mag” változatlanul a terasz hátsó részébe ücsörög, őket célozza meg, mikor odaérünk letelepedik illetve inkább leveti magát Rob mellé. Én visszaülök az előző helyemre, és belekortyolok a koktélomba. Kris elhadarja az ajándék lényegét, a többiek nem mindent értenek, de nagyon figyelnek, Rob egyre jobban vigyorog.

(Rob szemszöge)

Mindenki vidáman beszélget, közben többször is feltűnik, hogy ezek ketten lopva egymást figyelik, látom, hogy néha a többiek is rájuk-rájuk néznek, szerintem rajtuk kívül ezzel az egész banda tisztába van. Anna megint elmegy telefonálni, Kris odasúgja, hogy bemegy beszélget vele kicsit. Jó idő múlva szinte repül kifelé az ajtón, húzza maga után újdonsült barátnőjét. Lezuhan mellém, és hadarni kezd. Az felfogom, hogy ajándék, Budapest, lakás, repülő, ketten… Ebből kikövetkeztetem a lényeget. Egy angyal ez a nő, ennél jobb dolgot nem kaphatott, illetve kaphattunk volna. Egy hét kettesben, illetve én közben dolgozok, de akkor is, lesz szabadidőm, meg lehet, hogy rá tudom venni pár plusz napra. Azért rákérdezek.
-   Tehát egy hétig miénk a lakás?

-   Aha – erősíti meg azonnal a sejtésemet.

-   Bármit használhatunk? Szauna, medence, kocsi, a MOTOR. Kicsim, megyünk motorozni – nézek Kristen-re, ha neki is tetszik tényleg veszek egyet. A francba kár volt rákérdeznem, naná, hogy nem adja oda. Simán beengedett az első éjjel, holott nem ismert, és ő nyugodtan aludt, de a motorját félti tőlem. Valahogy rá kell szednem.

-     Ne már, - próbálok hatni a szívére - Kris téged átvertek a két legjobb dolgot nem használhatod.

Látom, hogy a többiek, főleg Kellan, élénken figyelnek, arra számítva, hogy most én jövök a leckéztetésbe. Anna meglepetésemre megint kivágja magát. Oké, azért még próbálkozom.

- Jól van na, - duzzogok, és Krisre nézek - a hálószobájából eszméletlen kilátás van, ott fogunk aludni. Ezt kár volt, gondoltam, hogy nem állja meg szó nélkül, mondjuk arra, hogy összefognak ellenem azért nem számítottam. Jobban oda kell figyelnem, ez a két nő tönkretesz.

- Héé, mi lenne, ha ez örökre befejeznétek. A francba, ezután folyton rajtam fogtok szórakozni? – adom meg magam, ezt a harcot elvesztettem, de a háborúnak még nincs vége. Kris-szel  sugdolózunk éppen az előttünk álló hétről amikor felfigyelek a nevemre.

(Anna szemszöge)

Ha jól gondolom az ajándékom tökéletesre sikerült, mert nemcsak Kris, de Rob is nagy mosollyal az arcán néz rám, és kérdezget, hogy mi minden tartozik is bele a meglepetésbe. Csak bólogatok neki, de amikor megemlíti a motorom rögtön visszakozom.

-   Na nem, Pattinson, megmondtam, hogy nem mehetsz többet a motorom közelébe! – előrehajolok és élénk kézmozdulatokkal tiltakozom - Kristen bocs, de két kivétel van, a hálószobám és a motorom tabu.

-   Ne már, - tiltakozik sértődötten a pasim - kicsim téged átvertek a két legjobb dolgot nem használhatod.

A többiek egyre nagyobb figyelemmel nézik a kötekedésünket. „Na jó nagylelkű leszek".

- Oké, a szobám használhatjátok. - egyezek bele - De a Hondához nem teszed hozzá a kezedet, sőt egyetlen ujjadat se, értetted?!

- Jól van na, - vágja be a durcát majd felderül az arca, Kris-re néz - a hálószobájából eszméletlen kilátás van, ott fogunk aludni.

- Nem gond, - felelem - már holnap rendelek egy új ágyat, a régit elraktározom és pár év múlva hatalmas haszonnal eladom az e-bay-en, úgy fogom hirdetni, hogy „Ebben az ágyban élt át izgalmas pillanatokat Kristen Stewart és Robert Pattinson”. Hatalmas pénzt fogok szakítani rajta.

A Rob arca megnyúlik, a többiek meg a már megszokott hatalmas nevetésben törtek ki. Látom Kris arcán, hogy valamiben töri a fejét, és biztos nem vigasztalni akarja szegény párját. Mikor felugrik és csípőre vágja a kezét, már sejtem, hogy mire készül.   

- Mond csak Robert Pattinson, honnan a fészkes fenéből tudod, hogy milyen a kilátás Anna szobájából? Eddig azt mondtad a vendégszobában aludtál! – én is rákontrázok, ugyanúgy dühösen elé állok és én is csípőre vágom a kezem.

- És mégis mikor engedtem meg neked, hogy be tedd oda a lábadat? 

Kész, vége padlóra került, felváltva néz kettőnkre, majd leesik neki.

- Héé, mi lenne, ha ez örökre befejeznétek. A francba, ezután folyton rajtam fogtok szórakozni? – látszik, hogy csak eljátssza, hogy mérges. Maga mellé húzza Kristen-t és lopva megcsókolja.

- Oké, - nézek körül a többieken - kettő megvolt, egy estére ennyi elég is lesz. - Mondom hangosan, és végignézek a többieken, nem kellett volna. A szemem megakad nagyszájú barátunkon, engem néz, kicsit gúnyosan. Úgy látszik a megjegyzésem érzékenyen érintette, valami visszavágásra készül. Kivár pár másodpercet, majd miközben végig engem néz jó hangosan megszólal.

(Kellan szemszöge)
Pár perc múlva Kris súg valamit Rob-nak és utána megy a lakásba. A többiek szerencsére túlléptek azon, hogy engem cikizzenek, több szálon futó beszélgetésbe  kezdünk. Jay megemlíti, hogy vasárnap hazamegy Torontóba, Taylor Párizsba, majd Madridba utazik valami promóciós dologra. Egyszer csak Kristen jön kifelé, illetve inkább rohan maga után húzva újdonsült barátnőjét, mert az nem kétséges, hogy jóban vannak. Zagyvál valamit ajándékról, utazásról, lakásról. Mind élénken figyelünk, de úgy tűnik csak Rob érti miről van szó.
Ha jól sejtem Anna marad Amerikában, és felajánlotta a lakásást ennek a kettőnek, hogy együtt lehessenek. Mondjuk a biztonságuk szempontjából nem értem, ezt hogy gondolják, de az ő dolguk.

- Bármit használhatunk? – kérdez rá a haverom, ezt nem nagyon értem, mégis mire gondol, a mikrót lelakatolja? De gyorsan megoldódik a rejtély.

- Szauna, medence, - sorolja végig kérdő hangsúllyal - a MOTOR – húú, akkor ez nem egy egyszerű kis kégli lehet - Kicsim, megyünk motorozni! – néz Kris-re.
Rob fejét hatalmas vigyor önti el, ilyennek nem sokszor láttam eddig. Mióta érdekli a motorozás? És a csajnak motorja van? A szöszi viszont azonnal tiltakozik,  Rob rosszabb mint egy durcás kisgyerek, édes ez a nő ahogy összevonja a szemöldökét, egy Honda, csupa meglepetés, kíváncsi lennék miért félti annyira az a motort? Persze Pattinson se hagyja magát, az utolsó szó az övé kell, hogy legyen. Viszont úgy néz ki, ez nem jön össze, mert Anna rögtön reagál, méghozzá nem is akárhogyan.

Hirtelen nem számított rá egyikünk se, Kris ugrik Rob elé meglehetősen dühösen és, hogy teljes legyen az örömünk Anna is csatlakozik hozzá:

- És mégis mikor engedtem meg neked, hogy be tedd oda a lábadat? 

Ezek ketten direkt csinálták, vigyorgok magamba, na megkaptad Rob te is az adagodat. Duzzog, hogy szálljanak le róla, és ne csinálják ezt többet, úgy látszik, nem ez az első eset. A következő megjegyzés viszont pofán talál.

- Oké, kettő megvolt, egy estére ennyi elég is lesz. - És felém néz, jaj cica, most kihúztad a gyufát, nehogy azt hidd, hogy mindig hagyom magam. Hasonló hangnemben szólalok meg én is:

- Tudod Rob, én a helyedben rövidebb pórázon tartanám, mert így a fejedre fog nőni.

Direkt a szemébe nézek, kétsége se legyen arról, hogy ez neki szólt. Persze a válasza sem késik sokáig.
 -   Tudod, ahonnan én jövök, ott a harapós kutyákat tartják pórázon, de azokkal nem is mer kikezdeni senki, mert félnek, hogy megjárják – miért is érzem úgy, hogy valamire célozgat?

- Óh, én nem félek tőlük, vannak módszereim a szelídítésre. – Felelem azonnal, „Bizony baby és milyen szívesen szelídítgetnélek én téged, akár órákon, napokon át". Az szemei dühösen villannak, úgy látszik nem bírja a versenyzést.

(Anna szemszöge)

Ez bunkóbb, mint gondoltam, mi a fenét képzel magáról, látom, hogy várja mit lépek, mert egyértelmű, hogy a megjegyzése rám vonatkozik. Persze egy percig se maradok adósa, de csak nem hagyja abba. Ez a pasi iszonyatosan bosszant, érzem, hogy hamarosan kitörök és a fejére borítok valamit. Elfordítom a fejemet, a bárpultnál ott a megoldás.

-   Hát nem tudom, - fordulok hozzá - én nem mernék rád bízni egy ártatlan kis állatot, ha még arra se vagy képes, hogy a barátnődet szemmel tartsd.

Pont itt. Nem volt egy szép megjegyzés, lehet, hogy szegény lány azért akarja megint kifosztani a bár tartalmát, mert ez az őstulok megbántotta. De legalább egy kicsit figyelhetne rá, már órák óta itt ül a többiekkel, rá se nézett. A megjegyzésemre furcsán reagál, mintha nem tudná kiről van szó. Meglepetésemre Nikki szólal meg:

- Jaj, bocs Kellan elfelejtettem mondani, hogy AnnaLynne-t lefektettük a vendégszobába, miért hagytad, hogy ennyit igyon?

- ÉN? – néz körbe kérdőn - két napja nem is láttam. Akkor szakítottunk.

- Nem veled jött? – kérdi Kris - miután beengedtelek akkor került elő ő is. Elég szarul áll.

- Megkeresem – mondja.

- A bárnál van, - szólalok meg, úgy látszik a többiek nem vették észre.

- Kösz, hazaviszem – bánatos szemekkel néz rám, csak azt nem értem ez mire vonatkozik, a szakítás miatt szomorú, a kínosan viselkedő exbarátnője miatt, vagy mert el kell mennie. Elgondolkodva nézek utána, igazság szerint iszonyúan tetszik, és nem csak a kinézete, mármint, hogy magas, izmos, gyönyörű szemei vannak, épp eleget néztem beléjük, hogy tudjam. De vicces, számos poénos megjegyzése volt az este folyamán, még a kötözködésünk is jó volt így utólag belegondolva. Erre kiderül, hogy ha jól értettem barátnője sincs. Baj lesz ebből. Valaki a nevemet mondja, így megpróbálok odafigyelni a beszélgetésre.

 * Good tráthnóna, seanathair! - Jó estét, nagyapa!