25. Újra otthon...

(Rob szemszöge)

Életem talán legjobb hetén vagyok túl, elmondani nem tudom, mennyire jól érzem magam. Azóta, hogy múlt szombaton reggel felszálltunk Anna nagyapjának gépére, gyakorlatilag azokon a rövid időkön kívül, amíg rögzítettünk egy-egy jelenetet nem váltam el Kristen-től. Az utazásunk fantasztikus volt, a repülő eszméletlen, megdöbbentünk egy kicsit, mert számítottunk arra, hogy van pénzük, erre a Mc’Gee név garanciát jelent, de ez a luxus.  Nem is beszélve arról, amikor Wyoming-ba megláttuk a családi birtokot… pedig Anna cseppet sincs elszállva magától, olyan magától értetődő természetességgel mozog minden helyzetben. Persze nem kérdeztünk rá a vagyoni helyzetére, de kettesben azért arra a következtetésre jutottunk, hogy nem tartozunk egy kategóriába, pedig újabban mi se panaszkodhatunk.

Gyorsan megszabadult tőlünk, mondjuk várta őt egy „félisten”, hogy Kris szavaival éljek, amiért később meg is kapta a magáét. A férfi volt vagy két méter, csupa izom, egy deka súlyfelesleg nélkül, kalapban, mint a cowboyok és családtagként mutatta be. Hát nekem nem tűnt túlzottan nagy számnak, de még jó, elvégre én a nőkre bukom. Illetve jó ideje, már csak egy nőre. A repülőút egyszerűen fantasztikus volt, New York-ig csak ücsörögtünk, és élveztük, hogy kettesben lehetünk, de miután a pilótánk mindent elintézett, és közölte velünk, hogy kb. 12 óra múlva szállunk le Budapesten, hirtelen mind a ketten nagyon fáradtak lettünk. Ahogy Anna megjósolta, naná, hogy kipróbáltuk a franciaágyat, nem is egyszer. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy több, mint 10.000 méter magasan szeretkezett a szerelmével.

Késő este volt, mire Budapesten landoltunk, Patrick a pilótánk, aki szemmel láthatóan rajong az ő Ms. Annájáért, segített elintézni a teendőket, majd bepakoltunk a TT-be, amitől Kris rögtön padlót fogott, csak remélni merem, hogy nem akar egyet, mert folyton aggódhatnék miatta, az a kocsi túlságosan is gyors. Szerencsére egy fotóssal se találkoztunk, a GPS meg könnyedén felvezetett a házhoz. Kedvesem itt is el volt ájulva, fájó szívvel, de megmutattam neki a Hondát is a garázsban, hát ő inkább megijedt a motor nagyságától. Természetesen, eszünkbe se jutott megszállni vendéglátónk szobáját, a saját, - hülye dolog, de a sajátomnak nevezem - szobámba pakoltunk le. Az ágy frissen volt húzva, minden ragyogott. A legnagyobb meglepetés a nappaliba lépve fogadott bennünket, mert az ebédlőasztal gyönyörűen meg volt terítve két főre, és egy boríték várt bennünket mi szerint a vacsora és a pezsgő a hűtőben van. Egyszerűen fantasztikus ez a nő, azt se tudta, hogy Kris mit szól majd az ajándékához, és ha belemegy mikor érünk ide, de mégis előre mindent megtervezett, legalábbis mivel a levelet saját kezűleg írta, így kellett, hogy legyen. Az éjszakánk és a következő napunk lévén nem volt semmi teendőnk, lazsálással telt. Kristen is odavolt a kilátástól, mint nappal, mint éjszaka, szerencsére az időjárás hozzájárult, hogy sok időt töltsünk a teraszon. A hűtőben egy hadseregnek elég kaja volt, így még azzal se kellett törődnünk, hogy jutunk valami ehetőhöz, mert hát a főzés egyikünk erősségei közé se tartozik.

Még vasárnap este felhívtam Dean-t, hogy ne aggódjon, már Budapesten vagyok, és Annánál lakok. A forgatásra jutás okozott egy kis fejtörést, a végén arra az elhatározásra jutottunk, hogy megadom a címet, ezt a GPS-ből megtudtam, idejönnek a Mercedes-szel, mi követjük őket a stúdióig, ahol öltözöm és sminkelnek, hazafele meg megint a TT-vel jövünk. Mindig a Merci fog előbb elindulni, így remélhetőleg mindenki azt fogja követni. Ez a taktika az egész hét folyamán be is vált, és hála a sötétített üvegnek, senki se látott meg bennünket. Dean-nel megbeszéltük, hogy mindenkinek azt fogjuk mondani, hogy Anna hívta meg Kris-t Budapestre, de mivel neki a héten sok az elfoglaltsága a napjait a forgatáson tölti. Ez a titkolózás ugyan azzal járt, hogy vigyáznunk kellett, nehogy eláruljuk magunkat egy mozdulattal is, de ez csekélység ahhoz képest, hogy az összes szabadidőmet együtt tölthettük.  A napjaink majdnem egész héten ugyanúgy teltek, napközben forgatás, este rendeltünk valamit, legtöbbször Gianni-tól, utána pihenés és szeretkezés kimerülésig, ahogy gondoltam, a fürdőmben található kád elégnek bizonyult kettőnk számára is. Máskor is töltöttünk már együtt hosszabb időt, a legtöbbet Vancouver-be, de ez most más volt. Ott ha valami kellett, szobaszerviz, itt magunkra voltunk kényszerülve, bár a mosógép és a szárító majdnem kifogott rajtunk. Egyik nap csak esti és éjszakai jeleneteim voltak, ezért elmentünk kirándulni. Csak úgy bele a vakvilágba, hát el is tévedtünk rendesen. Újra bebizonyosodott, hogy nem vagyok egy műszaki zseni, sikeresen elállítottam a GPS-t, nem csak a koordinátákat, de még a nyelvet is, így fogalmunk se volt hogy jutunk haza időre. Én már feladtam volna, és gondoltam felhívom Dean-t, hogy mentsen meg bennünket, de Kristen ügyesebbnek bizonyult, és mégis időre hazajutottunk.

Csütörtök este csörgött a telefonom, nem a legjobbkor, mert éppen kipróbálás alá vettük a nappali kanapéját, erősen kapkodtam a levegő után, mert Kris a legérzékenyebb testrészemet kényeztette éppen, ami cseppet se hagyott hidegen. A vonal másik végén Anna volt, aki persze rögtön ráhibázott a lényegre, egy pillanatra ki is hagyott a szívverésem, mert az ugrott be, hogy lehet, hogy a webkamera ilyenkor is működik, mert pont azon a helyen voltunk, ahova le szokott ültetni. Bejelentette, hogy szombat hajnalba érkezik, ami pont jó, mert így este velünk jöhet a stáb buliba, azt már kicsit nehezebb lett volna kimagyarázni, ha oda is kettesben érkezünk. Beszélni akart Kristen-nel is, aki a legnagyobb meglepetésemre bediktálta neki Kellan címét, plusz megígérte, hogy beszél a lányokkal és visszaszól a méretek miatt.

- Milyen méretek? – kérdeztem rá amikor letette.

- Kellan konfekcióméreteit akarja, mert vesz neki egy új öltönyt – felelte nevetve. A kívánt adatokkal végül Ashley tudott szolgálni, aki ragaszkodott hozzá, hogy majd ő visszahívja Annát, úgyis beszélni akart vele.

- Kris, szerinted összejönnek? – kérdeztem később cigizés közben.

- Aha, ez tuti, de addig még lesz pár érdekes esemény azt hiszem. Még sose láttam két ennyire összeillő embert, eszméletlen mennyire egyformák és mégis mennyire tudják bosszantani egymást. Szikrázik körülöttük a levegő – felelte lelkendezve.

- Én tudok még kettőt – mondtam neki és az ölembe húztam - Te és Én. Mi is lenne velem nélküled. Arra gondoltál már, ha ők ketten összejönnek, akkor mi lesz?

- Hát, nem hiszem, hogy Anna rögtön beadná a derekát és kézen fogva akarna sétálgatni vele, - mondta ki azt ami engem is foglalkoztatott - úgyhogy biztos lesz egy kis időnk, amíg négyesben mászkálhatunk. Ha meg mégis, akkor kitalálunk valamit… Elég nagy segítség az is ha csak egy rövid ideig nyugalom van.

Ezzel egyet kellett értenem, és mivel Kellan-t jó havernak tartom, Anna meg egy tünemény, kívánom nekik, hogy találják meg ők is a boldogságot, ha egymás mellett az duplán jó.

(Anna szemszöge)

A gépem némi késéssel reggel 7-kor száll le Ferihegyen, most jóval rosszabb utam volt, mint a múltkor. A mellettem ülő férfi folyton beszélgetni akart, ezért inkább egész úton aludtam. A reptéren tudatosodik bennem, hogy az autóm ezúttal nem vár, lévén azt a vendégeim használják. Fogok egy taxit, persze a reggeli csúcsforgalomban egy csomó ideig tart mire hazajutok. Igyekszem a lehető leghalkabban beosonni, de meglepetésemre, amint kinyílik a lift ajtaja, szembetalálom magam Kristen-nel. Örömmel öleljük át egymást, mint kiderül Rob még alszik, ő a teraszon cigizett, és látta a taxit. Lepakolok, beszélgetünk pár percet, de eszébe jut, hogy fel kell ébresztenie, mert tízre be kell érnie a forgatásra. Már éppen indulna, amikor elgondolkozva lefékez, rám néz és az arcán gonosz kis mosoly villan fel.

- Mit szólnál egy kis szórakozáshoz? – hát én nem vagyok semmi jó elrontója, úgyis tartozom még neki a fehérneműs esetért.

- Oké, mit szeretnél mit tegyek? – gyorsan egyeztetünk és célba vesszük a vendégszobát. Kibújok az ingemből, alatta egy pántnélküli top van, Kris is lehúzza a válláról a pólójának a pántjait, így szegény gyanútlan Rob azt fogja hinni, hogy semmi sincs rajtunk. Még a szerencse is mellettünk áll, mert hanyatt fekszik, kiterülve, mint egy béka. Kris biztosít róla, hogy alul van rajta ruha, remélni merem, hogy tényleg így van. Mind a ketten bebújunk a takaró alá a két oldalát a top vonaláig felhúzzuk. És akkor kezdődjön a szórakozás.

Kis akciónk meghozta az eredményét, nem csak értetlenkedés, de a zavar és kínlódás is leolvasható az arcáról. Nem tudja, mi történhetett, mi csak mosolygunk rá elragadtatottan, és akkor az utolsó dobás:

- Tudod, Kristen-nel úgy gondoljuk, hogy nekünk ez így megfelel, bár lehet, hogy a biztonság kedvéért szükség lenne azért még egy fiúra, mert nem biztos, hogy minden éjjel tudod nyújtani ezt a színvonalat. És akkor te néha pihenhetnél kicsit.

Olyan arcot vág ami leírhatatlan, nem bírjuk tovább kitör belőlünk a nevetés. Pár pillanat múlva esik csak le neki, hogy megint rajta szórakozunk, a két karjával elkap bennünket és a mellkasára von mindkettőnket:

- Gonosz nőszemélyek, és talán már az utódomat is megtaláltátok?

- Én igen - felelem és cinkosan Kris-re nézek - ideje lecserélni a vámpírt, mit szólnál egy vérfarkashoz?

Felhördül, nevetve kászálódom ki az ágyból, látom azért megnyugtatja, hogy teljesen fel vagyok öltözve. Tesz egy megjegyzést, amire válaszul Kris is felugrik és mindketten hozzávágunk egy-egy párnát, majd duzzogva kivonulunk a szobából. Méltatlankodik még, de nem törődünk vele, amint a konyhába érünk kitör belőlünk a nevetés. Korog a gyomrom, tehát célba veszem a hűtőt, Kris a kávéfőzőt készíti be, és tányérokat szed elő. Mire Őurasága előkerül frissen és fitten már minden az asztalon van. A reggeli nagyrészt az én mesélésemmel telik, beszélek a vacsoráról Jay-jel, nagyi balesetéről, hogy NYC-ban összefutottam Luca-val akit a bátyámnak tekintek. Természetesen érdekli őket minek kellett nekem Kellan ruhamérete, a választásomon elég sokat poénkodnak.  Ők is megosztják pár élményüket, például eltévedtek párszor, autókáztak a városban,  a GPS-t sikeresen átállították valami idegen nyelvre, de alapjában véve ragyognak a boldogságtól.

Kris úgy dönt, hogy ma nem megy vele, hanem itthon marad velem. Kilenckor megjön az autó is ami a forgatásra viszi Rob-ot, mi kiültünk a teraszra és tovább beszélgetünk. Hihetetlen sok közös vonás van bennünk, dacára annak, hogy mennyire különbözik az életünk. Ő is imádja a családját és a szavaiból úgy veszem ki a Pattinson család tagjai is közel állnak hozzá. Rengeteget mesél a forgatásokról, főleg Nikki-vel van jóba, amit nem csodálok, mert az ő heves viselkedésének nehéz ellenállni. Már elég régóta a színészet teszi ki az élete nagy részét, de ha jól sejtem az emiatt felállított korlátok azért feszélyezik is. Kicsit bizonytalan saját magával kapcsolatban, nemcsak a munka de az önértékelés terén is. A rajongóktól frászt kap, a fotósoktól viszont tart. Én is mesélek neki a családomról, képekkel illusztrálva a félisten rokonaimat, lenyűgözi, hogy hányan hányfelé élünk, hogy mennyire sokan vagyunk, beszélek a munkámról idehaza, de a kinti dolgokat csak felületesen érintem. Rákérdez miért nincs senkim, bevallom neki, hogy volt egy elég rosszul végződött kapcsolatom, ami elég nagy gondot okozott az életemben. Nem megyek bele minden részletbe, arra még nem vagyok képes. Órák hosszat ücsörgünk így, Rob közben telefonál, hogy csak négy körül fog hazaérni, és hatra kéne mennünk a stáb buliba. Mivel időnk, mint a tenger ideje elindítanom a mai második bosszúmat, sikerül rábeszélnem, hogy akkor most megyünk vásárolni, fehérneműt. Mr. Pattinson meg fog lepődni este az biztos.

Gyorsan lezuhanyzom, és átöltözök, még jó, hogy a gépen olyan sokat aludtam. Kris öltözéke a legnagyobb meglepetésemre elég sok kívánnivalót hagy maga után. Végignézek rajta, nem érti mi a gondom.

- Kristen, tisztában vagy azzal, hogy hány rajongód van szerte a világon? – meglepődve néz rám - te komolyan így szoktál utcára menni?

- Aha, nem járhatok mindig kisestélyiben, - mondja kicsit sértődötten - ez kényelmes.

- Azt értem, de az inged őszintén szólva… - az ujjamat a számba rakva mutatom, hogy felfordul tőle a gyomrom. - A farmer és a cipő oké, a póló is oké lenne, de nincs valami olyanod, ami nem úgy néz ki mintha a pasid hordta volna eddig? – lehajtja a fejét - te jó ég ugye nem azt akarod mondani, hogy ráhibáztam. Na akkor most gyere velem.

Magammal húzom, látom rajta, hogy a távollétemben is tiszteletben tartották a privát szférám, mert amint meglátja a lakosztályom, ami alatt a háló-fürdő-gardrób hármasát értem, elkerekedik a szeme. Na jó egy kicsit sok a ruhám, de mit tegyek nőből vagyok. Leültetem, keresek neki egy topot, ami ráfeszül és egy nőiesebb inget aminek karcsúsított szabása van. Felszólítom, hogy akkor ezt most tessék felvenni. Húzza a száját, de azért megteszi. Megelégedésemre tetszik neki a látvány, a táskája viszont, ami egy közepes hátizsák szerintem, megint nem jön be keresek neki egy a ruhájához illő kistáskát és átpakoltatom vele a cuccait. Én is hasonlóan öltözöm fel, farmer, a kedvenc Nike-m, póló, bőrdzseki. A dzsekimet viszont egyből kiszúrja, na akkor nem csak fehérneműt veszünk, azt hiszem.

Megtámadjuk a belvárost, direkt azokat az üzleteket keresem, ahol jó minőségi és lehetőleg márkás ruhák vannak, mert vele ellentétben én úgy gondolom az ő imige-hez igenis kell, hogy az a ruha honnan való. A fehérneműs részleg elnyeri a tetszését, rengeteget válogatunk, külön felhívom a figyelmét azokra a formákra amiket Rob látott rajtam és Kris szerint el is nyerte a tetszését. Rákérdezek, de szerencsére ezen nem akadt fenn, elmesélte neki, hogy véletlen volt a dolog, amit én is megerősítek. Veszünk még pár táskát, nagy rábeszélésre egy bőröndöt is, kiegészítőket. Mivel a stábbulikkal kapcsolatban nincs tapasztalatom kifaggatom, mégis mit illik felvenni. Kiderül, hogy ezek általában kötetlen vacsorával, iszogatással összekötött elköszönések, a főbb szereplők mondanak pár szót, megköszönve a munkát az itteni embereknek, nagyjából ennyi. Sikerül rávennem, hogy akkor este azt veszi fel amit mondok, megkérdem hozott-e valami más cipőt is, mire nemmel válaszol, oké akkor a következő, hogy veszünk egyet. Keresek neki egy nem túl magassarkú, de mégis elegáns cipőt, plusz az egyik bővülő szabású farmer, csepp kivágású felső. Az új melltartójával lenyűgöző hatást fog elérni vele, és a frissen vásárolt az enyémre hasonlító rövidszabású bőrdzseki megfelelő lesz, kistáska, és egy a póló színével megegyező karkötő és fülbevaló. Rob odalesz.

 Megkajálunk egy gyorsétterembe, ez is közös bennünk, szeretjük a hamburgert, legnagyobb meglepetésünkre senki se jön oda autogramért, bár többen is érdeklődve vizsgálgatják.

(Rob szemszöge)

Szombat reggel életem egyik legemlékezetesebb ébresztőjében van részem. Kicsit kábán ébredek, és rögtön két gyönyörű nőt találok az ágyamban. Tudni kell, hogy előző este a vacsorához kinyitottunk egy üveg elég drágának látszó vörösbort, ami eszméletlen finom volt. Mondjuk, ha a vacsora is elfogyott volna lehet, hogy kevésbé árt meg, de kedvesem elterelte a figyelmemet és még a főfogásig se jutottunk el, inkább az ágyban kötöttünk ki. Még jó, hogy éjjel még kimentem a desszertért és ehhez felhúztam egy boxert, bár ennek abban a pillanatban nem nagyon voltam tudatában.

Az, hogy valaki simogatja az arcomat megszokottnak tűnik, mert Kris lévén általában ő ébred először többször is ébresztett már így a héten. De amikor az arcom mindkét oldalát megpuszilják egyszerre, és két női hangot hallok amint jó reggelt kíván, kipattannak a szemeim. Kapkodom a fejem mindkét irányba, egyik oldalról természetesen Kris néz rám, a másikról viszont Anna szemei figyelnek. Mind a hárman egy takaró alatt vagyunk, és nekem úgy tűnik nincs rajtuk ruha. Próbálok arra koncentrálni, hogy mi a fene történhetett, de semmi se ugrik be, sőt az se rémlik, hogy Anna mikor jött haza. A szavaik totálisan összezavarnak, ennyit csak nem ihattam, hogy nem emlékszem semmire?

- Édes ez igazán nagyszerű ötlet volt, - mondja Kris, boldog mosollyal az arcán - még sose volt ilyen izgalmas éjszakánk…

- Tudod, Rob – folytatja Anna - sose gondoltam volna, hogy te ilyen dolgokra vagy képes, és ennyiszer egyetlen éjjel alatt.

Mi van? Mi a fenét csináltunk mi hárman együtt, már az is padlóra küld, hogy hárman együtt, de hogy még csak nem is emlékezem rá… Persze, itt még nincs vége:

- Tudod, Kristen-nel úgy gondoljuk, - folytatja Anna - hogy nekünk ez így megfelel, bár lehet, hogy a biztonság kedvéért szükség lenne azért még egy fiúra, mert nem biztos, hogy minden éjjel tudod nyújtani ezt a színvonalat. És akkor te néha pihenhetnél kicsit.

Huh, szóval akkor én mind a két lánnyal, szó se róla persze az én fejembe is megfordult már ilyen, nincs az a férfi akinek nem, és hát mind a ketten gyönyörűek, bár amióta szerelmes vagyok Kristen-be ő az egyetlen nő akire gondolni tudok, hát ha ők benne vannak, én se fogok tiltakozni, de akkor is csak őt szeretem. Most esik csak le, Anna azt mondta, hogy még egy fiú?! MI VAN? Na még csak az kéne, fúj, szó se lehet róla!

Hatalmas kacagásban törnek ki, amit gondolom a felháborodott arcom okozhatott. Most esik csak le, hogy szórakoznak velem.

- Gonosz nőszemélyek, - mondom és mind a kettőt magamhoz húzom, így, hogy tudom, hogy nem történt semmi, már Anna közelsége se feszélyez. - és talán már az utódomat is megtaláltátok?

Naná, hogy rögtön kész a válasszal:

- Én igen - kacsint Kris-re - ideje lecserélni a vámpírt, mit szólnál egy vérfarkashoz?

Ha-ha-ha, vicces, összekócolom a haját, mire kiugrik az ágyból. Meglepetésemre és nem kis megnyugvásomra farmer és póló is van rajta, csak olyan pántnélküli fajta. Nem tudom megállni, hogy ne akarjak törleszteni egy kicsit:

- Na ha ilyen nagyszerű teljesítményt nyújtottam akkor ideje, - mondom a lehető legmacsósabb hangomon - hogy ti is felmutassatok valamit, egyikőtök lesz a reggeli felelős, a másik pedig segíthet a zuhanyozásban.

Az mindannyiunk számára magától értetődik hogy kinek-kinek melyik posztot szánom. Sértődötten néznek rám, megdobnak egy-egy párnával, és kivonulnak a szobából. Már éppen utánuk szólnék, hogy lányok nem gondoltam komolyan, amikor meghallom a kacagásukat. Oké, akkor szerencsére nem vették komolyan, ami jó, mert ha ezek ketten megharagszanak rám és összefognak akkor nekem annyi. Gyorsan lezuhanyzom, és megborotválkozom, még jó, hogy ez az utolsó forgatási nap, esküszöm holnaptól kidobom a borotvám. Bár, Kris tudom, hogy nem szólna érte, látott már borostásan, de nincs kétségem felőle, hogy Anna leharapná a fejemet.

Közösen, bár Kris szerint ő csak a kávét rakta fel, isteni reggelit készítenek. Egész idő alatt élménybeszámolót tartunk egymásnak, Anna küldeménye Kellan-nak elég nagy derültséget okoz a körünkben, hogy milyen szívesen láttam volna az arcát amikor megkapta. Mi is beszámolunk a kirándulásunkról, de sajnos nekem mennem kell. Még zuhany előtt telefonáltam Dean-nek, hogy ma jöjjenek értem, mert a lányoknak hátha kell a TT, meg egyedül nem is olyan érdekes a kocsikázás. Kris úgy döntött itthon marad vele, amit én is támogatok, mert eddig nem sok időt tudtak együtt tölteni, és szerintem mindketten szeretnék jobban megismerni a másikat. Dean kilencre jön értem, ma szerencsére nem sok dolgunk van, csak Declan szeretne még pár belső jelenetet még egyszer rögzíteni. Mindenki meglepődik, hogy Kristen nem jött, de az, hogy este mindketten ott lesznek már nagy sikert arat. Ha jól gondolom, mindkettőjüket megkedvelték, Anna már az első alkalommal elbűvölt mindenkit, Kris meg lévén szakmabeli mindenkivel megtalálta a közös hangot.

(Anna szemszöge)

Nem sokkal Rob előtt érünk haza, újdonsült barátnőm esti ruháit a kérésemre az én szobámba visszük, az a célom, hogy a párja csak a végeredményt lássa majd. A többi frissen vásárolt dolgokat viszont a vendégszoba ágyára rakatom vele, ez legyen az első ami feltűnik neki amikor belép. A terv sikerül, jót vigyorgunk az arckifejezésén, amikor megérkezik. Gyors készülődés, Rob szerint jobb, ha taxival megyünk, úgy én is megihatok valamit. Amikor meglátja Krist-t felöltözve teljesen odavan, csak azt nem tudom, hogy a francba fogom őket kettéválasztani egész éjjel, mert ugye ebben a bandába én vagyok a barátnő, és Kristen csak egy jóbarát. Az este meggyőződésem ellenére elég jól sikerül, Rob jól játsza a figyelmes barát szerepét, kedélyesen elbeszélget mindenkivel, megfogja a kezemet, átöleli a derekam, de másokkal ellentétben én látom, hogy a fél szeme mindig a kedvesét figyeli. Ő szintén elragadó, az új stílusa rendkívül jól áll neki, velem mint a legjobb barátnőjével beszélget, összességében a legkritikusabb rendező is elégedett lehetne a teljesítményünkkel. Persze nem maradhatunk észrevétlenek, előkerül pár fotós, de ez jelenleg nem érdekes. A stáb tagjait szerintem sikeresen félrevezettük, azt már úgyis lehozták az újságok, hogy együtt voltunk LA-ben Kris szülinapján, tehát megvan az indok, hogy ő miért van itt. Már hajnalodik mire hazaérünk, sőt inkább azt mondanám, hogy reggel van, mert tegnap ilyenkor szállt le a repülőm. Bevonulunk a szobáinkba, biztos ami biztos, a telefonom fülhallgatóját a fülembe dugom, és keresek valami andalító zenét az elmentettekből, nem akarok kínos pillanatokat, mert félre nem érthető hangokat hallok.

Szerintem még az első szám se ért véget amikor már elalszom.

(Rob szemszöge)

Délben felhívtam őket, hogy négy körül érkezem, és hatra kéne odaérnünk a buliba. Végül pár percet kések, a lányok már túl voltak a fürdőn, de még nem öltöztek fel. A szobánkat ellepték a frissen vásárolt ruhák, de van itt minden, kistáska, fehérnemű, ékszerek, sőt még egy bőrönd is. Egy pillanatra el is kap a félsz, hogy remélem Kris nem fog megváltozni, és ezután állandó bevásárlókörutakat tenni. Ő biztosít, hogy nincsenek ilyen szándékai, de látszik rajta, hogy azért tetszett neki a dolog. Egyedül hagy, hogy összekaphassam magam, mondván ő majd Annánál öltözik fel, mert szeretné, ha csak teljes harci díszben látnám. Én szokás szerint gyorsan végzek, kivételesen Anna kedvéért egy sima egyszínű inget veszek fel farmerrel, mert a kockásakat ugye nem állhatja. Jól is teszem, mert a lányok is gondosan választottak ruhát. A nappaliban találok rájuk, nekem háttal beszélgetnek. Mind a kettőn farmer és magassarkú van, ami kicsit meglep. Egyrészt Kris eddig inkább a szűkebb fazon híve volt ezek a nadrágok meg bőszárúak, a cipőn is csodálkozom, mert ha nem feltétlenül muszáj, tudom, hogy nem venne fel ilyet. Igaz Anna cipőjéhez képest az övé még alacsonynak tűnik. Hátulról is csodás látványt nyújtott, de amikor megfordul és meglátom a pólóját, hát, elakad a lélegzetem.

Nem mélyen kivágott, vagy ilyesmi, de az az érdekes kis lyuk pont jó helyen a két melle között foglal helyet, rögtön hozzá megyek és megölelem, puszit nyomva a szájára biztosítom róla, hogy csodásan néz ki. Az esténk rendkívül jól telik, mindenki odavan, amikor megjelenek a két gyönyörű nővel, mint várható volt, azért itt már pár fotós is előkerül, így fényderül Kristen ittlétére, de előre megterveztük, én végig Anna derekát fogom, és kedvesem mindig a másik oldalán foglal helyet, még véletlenül se mellettem. A „barátnőm” profi módon alakít, senkinek se lehetett kétsége, hogy odavan értem, és arra is figyel, hogy mindig úgy helyezkedjen, hogy ha felé nézek Kris is a látóterembe kerüljön. Ami jó ötletnek, mert a kivágás a pólóján, és már maga a puszta jelenléte is folyton arra ösztönzött, hogy rajta tartsam a szemem. Elég későn keveredünk haza, Anna fáradtnak is tűnik, amit nem csodálok, mert előző éjjel is csak a gépen aludt, úgyhogy amint felérünk azonnal bevonul a szobájába. Mi is a miénkbe, már alig vártam, hogy Kristen-hez bújhassak. A fülébe súgom, hogy ezek az új ruhák rettentő jól állnak neki. Ő kacér pillantás kíséretében megjegyezi, hogy még nem is láttam mindent. És tényleg a ruhája alatt lévő fehérnemű megér egy mesét, szóval, ahogy gondoltam jó ötlet volt vásárolni küldeni őket. A teste amúgy is folyton csábít, de amikor meglátom abban a melltartóban és bugyiban, háát…

Na jó, azt azért hozzá kell fűznöm, hogy nem túl sokáig maradt rajta.