18. Valami új kezdődik el...

(Rob szemszöge)

Amint nyílik az ajtó, Annát előre engedve belépek, tekintetemmel rögtön Kris-t keresem, nem kell sokáig, mert szinte azonnal az ölembe ugrik. Körém fonja a lábait és csókol, én se tudok egy pillanatra se elszakadni tőle, el nem tudom mondani mennyire hiányzott. A kezemmel tartom a fenekét, ő átöleli a nyakamat és a hajamba túr. Közben igyekszem vigyázni a táskára a kezembe, de csak homályosan érzékelem a külvilágot, nem tudom mennyi ideje vagyunk így, csak Anna hangja jut el távolból a tudatomig, Kris valószínűleg értette mit mond, mert nyom mégegy puszit a számra, majd legnagyobb sajnálatomra lecsúszik rólam, nehezen engedem el, karjaimmal körbefonom a derekát, azért nem akarom, hogy túl messzire menjen tőlem. Bemutatkoznak egymásnak Annával, egy pillanatra elkap a pánik, de aztán rájövök, hogy megint csak ugratják egymást,  vagy én voltam a célpont, nem tudom. Túlságosan is egy hullámhosszon vannak, jó lesz odafigyelnem. Jules is kijön elénk, gyorsan üdvözöl minket, ő rendkívül kedves, felvilágosult felfogású, rögtön megértette miért kényszerülünk erre a színjátékra. Gyorsan elbúcsúzik, Kris felsorolja kik vannak már itt. Csupa közeli barát, ami engem arra késztet, hogy biztos nem fogja őket zavarni, ha csak egy kicsit később megyünk ki hozzájuk. Kedvesem is erre gondolhatott, mert Jay-t megkéri, hogy kísérje ki Annát és kalauzolja körbe. Szemtelen módon nem várjuk meg a választ, már húz maga után a szobája felé, na nem mintha én tiltakoznék.

(Anna szemszöge)

Fél óra múlva egy földszintes tipikusan amerikai stílusú háznál állunk meg, Rob szól Rick-nek, hogy nyugodtan elmehet, ma már nem lesz rá szükségünk. Alig ér a csengőhöz Jay keze már nyílik is az ajtó, engem betol, aztán Rob majd a legvégén ő, már ismerős lehet neki a helyzet, mert még be se ért teljesen, de zárja is be az ajtót. Először nem értem mi volt olyan sürgős, aztán megfordulok és leesik, a párocskánk mintha összenőtt volna. Kris Rob ölében, lábaival átkulcsolja a derekát, a szájuk egy pillanatra se válik el egymástól. Jó két percig némán tűröm, már régen találkoztak, de aztán már én kezdek zavarba jönni.

- Jay, ha mesterséges légzést kell nekik adni, te melyiket vállalod? - nevezett vigyorogva néz rám, de a beszólásom elérte a célját, végre észreveszik, hogy mi is ott vagyunk.

-   Hoppá - mondja Kris - bocsi. Szia akkor még egyszer, Kristen Stewart.

-   Anna Gádor-Mc’Gee - felelem blazírt arccal, és még hozzá teszem - szóval te vagy a régi nője.

 Hallom, hogy a két srácnak elakad a lélegzete, egy pillanatra Ő is megdöbben, de aztán veszi a lapot.

- Ja - lekicsinylően néz végig rajtam - te meg gondolom az új.

Itt végünk van, dőlünk a nevetéstől, a srácok is megnyugodhatnak, mert megöleljük egymást. Elindulunk befelé a lakásba pár lépés után egy középkorú nő jön elénk, ajaj, ez szerintem Kris anyukája. Kellemesen csalódom, megöleli Rob-ot és meglepetésemre engem is, közvetlen, és kedves, megköszöni, hogy segítek szavaival élve a gyerekeknek majd elbúcsúzik, ő nem akar zavarni a bulin. Kris felsorol pár embert akik itt vannak, és a kert felé terel bennünket, nekik van egy kis elintéznivalójuk Rob-bal mondja. Rábíz Jay-re, aki boldogan eleget tesz a felkérésnek, és sorba bemutat a többieknek, szemlátomást valamennyien tudják az igazságot, mert kedvesek velem. Mindenki a fedett teraszon és a medence körül lebzsel, valahol zene szól de senki se táncol. Itt van Kris bátyja Cameron és a barátnője Kate. A szexi farkasfiú Taylor,  ő igazán aranyos srác, bár még elég fiatalka. Peter és a felesége Jennie, (rajongok érte amióta láttam a Sztár-ban, amúgy is az az egyik kedvenc Danielle Stell könyvem, és ennek kivételesen a filmváltozata is tetszett, és ő volt a főszereplő). Van két gyermekkori barátnő Jessica és Norah. Aztán Dakota, akivel Kris legutóbb játszott, vele is lesz közös témánk, mert a filmben ő is nagyon tetszett, mondjuk nem hittem volna, hogy ilyen fiatal. Már vígan szopogatok egy koktélt, amikor újabb két nő és egy férfi érkezik, az egyikük Elisabeth és a barátja Chris, ő a filmben ha jól emlékszem Esme az „anya”. A másik egy apró végtelenül vékony lány aki egyszerűen gyönyörű. Jay rögtön odamegy hozzá, és üdvözli, majd hozzám vezeti.

-   Anna, had mutassam be neked az én asszonykámat, Ashley Greene-t.

Ash megölel, ad egy puszit, és meglepetésemre kiderül már találkoztunk.

-   Minket már bemutattak egymásnak – mondja, mire kérdőn nézek rá, aztán leesik.

-   Aha, Milánóban ugye, a divathéten hol is találkoztunk Gucci-nál…

-   És Dolce & Gabbana-nál.

-   Na akkor én most megyek, mert ha egyszer belekezd... – Jack pánikszerűen menekül a fiúrészleghez, a lányok viszont közelebb húzódnak. Nagy sokára Kris és Rob is előkerül, kétségünk se lehet mi volt olyan sürgős nekik. Mindenki üdvözöl mindenkit, megköszöntik az ünnepeltet, Kris szól, hogy az üvegajtón túl találjuk a kaját, csak otthonosan. Mivel az ajándékomat érkezéskor nem tudtam átadni neki, ezért beindulok ha jól emlékszem a nappaliban raktam le egy polcra. Éppen megtalálom, amikor egy barnahajú lány lép be az ajtón, teljesen otthonosan mozog a házban, amikor meglát méregbe gurul és dühösen megáll előttem . Hála a cipőm sarkának és annak, hogy ő laposban van jó pár centivel alacsonyabb nálam. Viszont ez most nem igazán számít, mert ahogy elnézem ez képes és elgáncsol csak, hogy megtéphessen.

-   Teee, van pofád idejönni? - támad rám kapásból. - Nem elég, hogy kikezdtél Robert-tel, micsoda üresfejű kis ribanc vagy te, nem találtál magadnak szabad pasit… - még folytatná, de nem hagyom.

-   Fogalmam sincs ki a fészkes fene vagy te, - nézek rá szintén mérgesen - és mit képzelsz magadról, de számadással biztos nem tartozom neked. Itt maradsz – mutatom neki és az ajtóhoz lépek, dühösen elhúzom, és kiszólok, nem éppen halkan.

-   Kris, Rob gyertek ide, legyetek szívesek  - amikor egyik se mozdul, egy  kicsit  hangosabban hozzáteszem – MOST.

A barna amazon ugyanott áll, karba tett kézzel, ugyan olyan dühösen. Ezek ketten belépnek végre az ajtón, Kris rögtön a nyakába ugrik lelkendezve, hogy de jó, hogy megjött… Rob is egy öleléssel üdvözli, és mindjárt beszélgetni kezdenek, de végre feltűnik nekik, hogy én is ott vagyok.

- Anna, ő az egyik legjobb barátnőm, Nikki, - néz rám boldog mosollyal Kris - látom már megismerkedtetek.

- Hát, ha azt ismerkedésnek lehet nevezni, hogy nekiállt velem ordibálni és kapásból leribancozott, akkor ja, megismerkedtünk. – Most tűnik csak fel nekik, hogy valami nem oké, hol egyikünkre, hol másikunkra néznek, mi meg változatlanul karba tett kézzel figyeljük egymást. Kris tér magához először, leültet bennünket a kanapéra és vázolja a dolgokat Nikki-nek. Mint kiderül, már kereste telefonon, csak nem érte utol,  a csaj egyre vidámabb fejet vág, kezd szimpatikus lenni nekem, jóban leszünk, na nem valószínű, hogy már ma,  de előbb-utóbb biztosan. Az látszik rajta, hogy nagyon szereti Kristen-t, a végén elnézést kér, megölel, én nem vagyok alapjaiban véve haragtartó, szóval részemről béke. Kiderül miért tűnt ismerősnek, ő a szőke vámpírcsaj, csak eredetileg barna a haja. Szóval a famíliából már csak a nagydarab fickó hiányzik. Kimegyünk a többiekhez, nem mertek bejönni, mert csak a kiabálást hallották és nem tudták mi a gond. Nikki-t örömmel üdvözlik, úgy látszik nagy party-arc lehet, mert mindjárt vidámabb a társaság. Este hét felé egyre több ember szállingózik, Rob megsúgta, hogy az első csapat a keménymag mindent tud, a frissek munkatársak, távolabbi ismerősök, na ők nem lesznek beavatva. Részemről oké, én elleszek a beavatottakkal. Meglepődve veszem észre, hogy a szoknyám zsebében rezeg a telefonom, mindjárt kapok pár vicces megjegyzést Jay-től, hogy vajon miért is van így beállítva, egyszerűen imádom a fickót, fergeteges humora van.

 Meglepetésemre Luca az. Boldogan üdvözlöm:

- Buona sera, gentile! Una volta richiamati. – na amit én kapok, kb. tíz másodperc alatt...

- Luca, per favore, io non sento niente. – elindulok a lakásba, keresek egy viszonylag csendes zugot, az ágytakaró gyűrött állapotából ítélve Kris hálószobája lehet. És megkezdi, először azt nehezményezi, hogy miért nem tud ő arról, hogy én Robert Pattinson-nal járok, satöbbi, satöbbi. Aztán mikor elmesélem, hogy mi is a valóság akkor az következik, hogy ő már annyit se érdemel, hogy ilyen fontos és bizalmas információt megosszak vele. Iszonyú hisztis, nem szokott ilyen lenni, de amikor rákérdezek, hogy mi baja van valójában, akkor hárít. Jó fél óra kell, mire úgy-ahogy lenyugszik. Aztán következik a legfurcsább dolog, mert amikor megemlítem, hogy most hol vagyok, végig kérdezi kik vannak itt. Gyorsan felsorolom, látszólag nem hatja meg, de érzem, hogy valami itt nem tiszta, csak azt nem tudom mi. Semmit se tudok kiszedni belőle, és már jó régen eljöttem a többiektől, úgyhogy elbúcsúzok tőle. Kint mintha még többen lennének, mint előzőleg, többen is táncolnak,  Nikki és Ash pont a medence partján. Én se úszom meg, és amíg vége nem lesz két számnak nem is szabadulok, csak amikor elkapják a mellettünk elosonni akaró Kris-t tudok gyorsan elmenekülni. Leülök egy csoporthoz, Peter rögtön mellém telepszik és várakozás teljesen néz rám, Jennie nagyon vigyorog, én meg nem igazán értem a dolgot. Aztán megoldódik a rejtély.

- Parli in italiano con una paola?

- Si, la maggior parte mio padre adottivo italiano – aha, ez a rejtély kulcsa, mint kiderül Peter olasz származású, és megragad minden alkalmat, hogy használhassa az anyanyelvét, a bandában ugyanis nemigen van rá lehetősége. Sokáig eltársalgunk, rengeteg közös témánk akad. Már javában benn járunk az éjszakában, keresnem kell egy mosdót, bent a hálóból nyílva találok egyet. Rendbe szedem magam indulok vissza, Nikki és Ash éppen egy enyhén szólva részeg csajt pátyolgat, Kris is feléjük tart.  

- Anna, kivinnéd ezt Rob-nak - és a kezembe nyom egy üveg sört. - Mi megpróbáljuk rendbe hozni AnnaLynne-t.

- Persze, - felelem, majd ránézve a lányra rákérdezek arra ami amúgy is nyilvánvaló - elázott?

- Ja, úgy is mondhatjuk, Kellan barátnője, azt hiszem összevesztek.

Az üveggel a kezembe elindulok a srácokhoz, útközben én is felkapok egy szépszínű koktélt. Rob Jay-jel, Taylor-ral, Peter-rel és Chris-szel ücsörög egy sarokba. Már pont elérném őket, de egy nagydarab szőke srác megelőzött.

- Na mi van srácok, mi ez a döglődés, ha nem vagyok itt még bulizni se tudtok?

De nagy a szája valakinek, se hangerőben se önbizalomban nem szenved hiányt az biztos. És az is, hogy így hátulról nézve jó feneke van. Már éppen odalépnék, de a következő mondata kiveri nálam a biztosítékot.

(Rob szemszöge)

Alig lépünk be az ajtón a hálószobába, már fordítom is rá a kulcsot, ő pedig automatikusan húzza be a függönyöket. A ház egyetlen hátránya hogy földszintes, és a kertből belátni a hálóba. Bár ha jól gondolom, jelenleg még az se zavarna egyikünket se,  engem biztosan nem. A papírtáskát lerakom a komódra, és már mellette is vagyok, egy mozdulattal húzom le a pólóját, majd az sajátomat. A keze már a farmerom gombjainál jár, én pedig az övét bontogatom, majdnem elesünk miközben  mindketten igyekszünk megszabadulni a felesleges ruhadaraboktól. Ő a gyorsabb, mire félre dobom az enyémet, már a melltartójától is levette. Nem tudok ellenállni neki, meg simogatom azokat a gyönyörűséges melleit, a számba veszem az egyiket, és lágyan csókolni kezdem. Hallom a nyögéseiből, hogy jó úton haladok, átvándorlok a másikra is, közben a kezem egyre lejjebb siklik, ujjaim már a bugyija alatt járnak lágy mozdulatokkal simogatva, ingerelve. Türelmetlenül nyúl a pántja alá, és kezdi el tolni lefelé, amint végzett az alsóm is erre a sorsra jut. Megakad bennem a levegő amikor megérzem a kezét magamon, hátralép és az ágyra térdepel, én is utána lépek, két kezemmel átfogom az arcát és megcsókolom. Egyre intenzívebben kényeztetjük egymást, már nem bírom sokáig, hátradől az ágyon én megyek utána, húz magára, egy pillanat múlva már elmerülők a forró testében. Mind a kettőnkből feltör egy megkönnyebbült sóhaj, nem akarom siettetni, igyekszem lassan mozogni, olyan távolinak tűnik, hogy utoljára együtt voltunk. Szemlátomást, már ő se bírja sokáig, körém fonja a lábait, és felém emeli a csípőjét, az arcára nézve türelmetlenséget látok. Ugyanez tükröződhet az én szemeimből is, és nem tudom visszafogni magam, egyre gyorsabban mozgok, ő is felveszi a ritmusomat, csókolom ahol érem, a száját, a szemét, a nyakát, pár pillant múlva érzem, hogy a háta ívben megfeszül, egyre jobban zihál, pár pillanat múlva egyszerre tör fel belőlünk a gyönyör hangja.

„Istenem, kinek legyek hálás, hogy ez a nő az enyém". Megtámaszkodom mellette, nem akarom agyon nyomni, de egy milliméterre távolodni se. Megcsókoljuk egymást, bárcsak többet lehetnénk együtt, jó lenne minden nap vele lefeküdni és felkelni, átölelni akkor is amikor mindenki lát bennünket.

- Ugye tudod, mekkora szükségem van rád. Eszméletlenül szeretlek Kristen Stewart. – motyogok a nyakába két puszi között. Kuncog, csiklandós egy kicsit, ezt mindig igyekszem kihasználni.

- Nem lesz ez mindig így - mondja halkan, mire felkapom a fejem. Kérdőn nézek rá, most meg mire gondolhat? - Hiszek neked, mondtam már, - gondolom feltűnt neki az értetlenkedő arcom - de Anna egy kicsit elbizonytalanított. Nem, ne néz így, nem gondolom, hogy ti ketten, de a fenébe is…

Lehunyja a szemét, és hátradől, mellé fekszem, magunkra húzom az ágytakarót, ha bízik bennem akkor mi a baj, eltűnődöm, de szerencsére megszólal.

-   Rob az a lány gyönyörű, jópofa. Imádni fogja mindenki a srácok is, a stáb is, én már most. És ott leszek én a barna kislány, mindenki kis barátnője, a magam 20 évével. Mindenki arra fog gondolni, hogy a francba ez a Pattinson egy idióta, kettőjük közül a rosszabbat választotta. És az a legszarabb, hogy én magam is ezt gondolom. Annyival egyszerűbb lenne neked vele, vagy bárki mással. Én tiltólistán vagyok, nem mozoghatunk szabadon…

-   Kristen, ne tedd ezt magaddal. – simogatom meg az arcát, nem akarom, hogy szenvedjen, mert akkor én is, a szavai végtelen kínokat okoznak - ezt már párszor végig beszéltük. Nincs másra szükségem csak rád, és fejezd be, hogy így lesajnálod magad. Gyönyörű vagy, okos, tehetséges. Nincs szükséged mások véleményére, alakísd ki a sajátodat. Mit nyernék egy másik nővel, amikor csak veled érzem ezt, rengeteget gondolok rád, odavagyok érted, nem tudom jobban megfogalmazni. A fenébe, én se vagyok még 24 se alig van köztünk pár év, nem kell megváltanunk a világot, csak élni az életünket, a sajátunkat. Oké? – nem bírom tétlenül, miközben beszélek felülök és beletúrtam a hajamba, kérdőn nézek rá, az  arca egy kicsit kiegyensúlyozottabb lett.

-   Oké, szeretlek. – olyan végtelen szeretettel a hangjában mondja, csak legyen vége a forgatásnak, majd Anna segít valahogy és elbújok vele pár napra, akkor talán megérti mit érzek iránta.

-   Én is kicsim. Jaj, elfelejtettem, az ajándékaid. – a táskáért megyek, és kiveszek belőle két becsomagolt dobozt. – A többi anyutól és a lányoktól van, majd később is ráér. Ezeket tőlem kapod.

Várom a reakcióját, nincs nagy gyakorlatom az ajándékvásárlásba. Az egyik doboz egy sötétkék Swarowski kollekciót rejt, Budapesten vettem, nem gyakran hord ékszereket, de a gyűrű és a karkötő még általában belefér. A többit meg legfeljebb a dobozban tartja. Meglepetten néz elkerekedik a szeme, most mi a baj?

- De ugye nem? – kérdezi.

- Mi nem? - nézek rá értetlenül.

- Ugye ez nem igazi? - sápad el kissé.

- De, Swarowski, - felelem, mire megkönnyebbülten kifújja a levegőt, ez vajon most jó vagy nem.

- Akkor oké, azt hittem zafír - gyönyörködik benne.

- Az baj lett volna? – kérdezek rá, a franc se érti ezt.

- Nagy baj, de ez nagyon szép. Köszönöm.

Nekilát a második csomagnak, amikor meglátja hatalmasra tágul a szeme, még a szája is nyitva marad. Felpattan és rögtön az ablakhoz rohan, elrángatja a függönyt, és a fény felé tartja. Istenem, nincs szebb ennél a látványnál. Meztelenül áll a napfényben és gyönyörködik az ajándékomban. Egy gravírozott üvegképet hoztam neki, napfelkeltét ábrázol, és a fény felé tartva minden egyes csíkján megcsillan a fény. Tavaly láttunk ilyet egy kirakatban, amikor Londonban volt, de zárva volt a bolt, és nem tudtunk bemenni.

- Köszönöm, - jön vissza hozzám, és megcsókol - az ajándékot és azt, hogy vagy nekem.

Végre örömöt látok az arcán, elnézném még egy darabig, sőt tennék én mást is vele, de látva, hogy öltözködni kezd, nem sok esély van rá.

- Ki kell mennünk, mert már így is elég régen lógok a saját bulimról, nem gondolod?

- Hát, ha muszáj? – és én is öltözködni kezdek. Kézen fogva vonulunk ki a kertbe. Időközben jöttek még páran, Kris üdvözli őket én meg mindenkit, aki itt van. Kivételesen senki se tesz megjegyzést, ezt mondjuk, csak annak tudom be, hogy a két hangadó még nem jött meg. Anna szemlátomást jól beilleszkedett, a lányokkal beszélget, látom, hogy beindul a házba, mutatja, hogy az ajándékáért megy. Rövid idő múlva újra elhúzza az ajtót, és kiszól.

- Kristen, Robert gyertek ide, legyetek szívesek, - nem mozdulunk azonnal, de a következő szó meggyőz arról, hogy jobb lenne - MOST!

Ajaj, valami nagy baj van, nem az ajándék az biztos, mind a ketten felkelünk és elindulunk. A nappaliban ott van Nikki, Kris rögtön lerohanja, imádja őt, csak Anna megjegyzésére esik le mindkettőnknek, hogy elég dühösen méregetik egymást. Kiderül, hogy neki még nem mondta el a hármunk közötti kapcsolatot, ezért félre értette. Imádom a csajt rengeteg közös vonásuk van Annával, ha egyszer együtt töltenek egy órát, tuti, hogy rájönnek. A gond elrendeződött, visszamegyünk a többiekhez. Mindenki jól érzi magát, Kris folyamatosan a székem karfáján ül, majd csak később kell jobban figyelnünk, mert a már ittlévők mindent tudnak. Anna telefonja megszólal, illetve berezeg, amit Jay nem is áll meg szó nélkül, ha jól látom ő pillanatnyilag a haver státuszra hajt nála. Bemegy a házba, Peter odaszól nekem.

- Te Rob, jól hallottam, hogy Anna olaszul beszélt valakivel a telefonba?

- Aha, a nevelőapja olasz, a családjával úgy szokott. - felderül az arca, nem lep meg. Ha rátalál valakire, aki szótért vele az anyanyelvén mindig lecsap az áldozatra. Később látom, hogy most is így tett. A következő órákban egyre többen érkeznek, Nikki és Ash hozza a formáját, már csábos táncot lejtenek a medenceparton. Közben hol Annát, hol Kris-t ejtik rabul, és nem engedik őket amíg nem szállnak be legalább egy kis időre. Én nem vagyok egy Fred Astair, inkább sörözök és beszélgetek a srácokkal.  Kris-nek integetett a két csaj, befut, megígérte, hogy kifele kapok egy újabb üveget. Végre megérkezik a nagyfiú, természetesen oda se ér hozzánk már löki a szöveget, ha jól gondolom ma én leszek a célpont, a fenébe, ő még nem is tudja.

-   Aztán, mond csak Pattinson, hol van a kis szőke cicababa, akivel minden címlapon ott díszelegtek?


Szómagyarázat:
* Buona sera, gentile! Una volta richiamati. - Jó estét, kedves ! Régen hívtál.
* Luca, per favore, io non sento niente. - Luca kérlek, nem hallok semmit.
* Parli in italiano con una paola? - Szóval te beszélsz olaszul?
* Si, la maggior parte mio padre adottivo italiano - Igen, a nevelőapám olasz.