28. Az ajándék...

(Rob szemszöge)

Ma este már Kristen karjai között alhatok, illetve jelenleg minden jár a fejembe, csak az alvás nem. A gépe elvileg 9 körül szállt le, ragaszkodott ahhoz, hogy még véletlenül se menjek ki elé, mert ketten együtt tuti lebukás. Így hát mivel Vicki tud a legfeltűnés mentesebben közlekedni ő várta, és fuvarozza el a hotelbe. Már tűkön ülök, bármelyik pillanatban kopoghat az ajtón, a kocsiból ideszólt, és megmondtam a szobaszámot neki, a bejelentkezést meg már elintéztem. Mivel holnaptól a két mellettünk és a velünk szemben lévő lakosztályt is lefoglaltam a banda részére, ma éjjel bármit művelhetünk, mert senki se hallja. És ez elég megnyugtató. Hozattam fel vacsorát, pezsgő a jégen, minden oké. Végre meghallom a kopogását, azonnal az ajtónál termek, kinyitom és rögtön belép, maga után húzva a bőröndjét. Amint becsukom az ajtót már ugrik is a nyakamba, és csókolom ahol csak érem. Annyira jó átölelni, pedig most nem is telt el olyan sok idő, mint legutóbb, de mégis. Minden perc hosszúnak tűnik amikor nincs velem. Csak egymással törődünk és rángatjuk le a ruháinkat, csak nagy nehézségek által érünk el a hálószobáig, ahonnan hosszú időn át nem is jövünk ki. Már javában benne járunk az éjszakában, mire eszünkbe jut, hogy a nappaliban ott a vacsoránk, egy csomó mesélnivalónk van, előre közli, hogy hiába most ünnepeljük a születésnapom, az ajándékom csak LA-ben kapom meg, mert nem akarta átcipelni a fél világon. Próbálom kiszedni belőle mi az, de nem árul el semmit. Későn kerülünk ágyba, persze megint nem az alvás az első gondolatunk.

2010. május 8.

Nem tudom mennyi idő lehet, a mobilom csörgésére ébredek, Anya az, elég izgatott, de nem árulja el miért. Még csak 10 óra múlt, azt se értem miért nem dolgozik. Ragaszkodik hozzá, hogy most azonnal fogjunk egy taxit és menjünk haza, mert… és ennyi, de nagyon fontos, és minél előbb. A beszélgetésünkre Kris is felébredt, kérdőn néz rám, de nem tudok neki mit mondani, menni kell most, azonnal. Gyorsan megrohamozzuk a fürdőket, még jó, hogy kettő van belőle, így egyszerre végzünk. Lent szerencsére azonnal kapunk taxit, beugrunk és már robogunk is hazafelé. Otthol nem várom meg, hogy beengedjen, hanem a saját kulcsommal nyitok, kiabálva keresem, a garázs irányából jön a hangja, hogy ott van. Legnagyobb meglepetésemre nincs egyedül, Lizzy is mellette áll, és élénken takarnak valamit. Kérdőn nézek rá, hogy mi van miért kellett azonnal hazarohannunk.

- Kisfiam, ezt neked hozták… - mondja és mindketten félreállnak.

(Anna szemszöge)

A napok gyorsan teltek, mivel két hétre készülök elutazni, végiglátogattam az összes irodát, a négy vidékit is, átbeszéltük milyen különleges kívánságok vannak, és miként valósíthatóak meg. Mindenhol elmondtam, hogy nem valószínű, hogy a jövőben bármikor behatóbban tudnék foglalkozni a céggel, maradunk az Internetes érintkezésnél, illetve ha minden kötél szakad akkor telefonon utol tudnak érni. Még nem hoztam meg a végső döntést, de tudom, hogy nem halaszthatom sokáig, előbb-utóbb ki kell neveznem egy-egy vezetőt mindenhol és érdekelté tenni őket abban, hogy minél nyereségesebbek legyünk. A családdal is tudattam az elutazásom, Gina persze előre kikötötte, hogy részletes beszámolót akar, a kívánságlistája pedig majd érkezik e-mail-ben. A legnagyobb gondot a csomagoláson kívül, - ami ugye nem egyszerű ha ennyi időre utazom és ki tudja mire lehet szükségem a fürdőruhától a nagykabátig - az jelentette, hogy megszervezzem, hogy Rob születésnapi ajándéka már 8-án délelőtt megérkezzen az előre megbeszélt 13.-a helyett. Nem kevés időmbe, könyörgésembe, pénzembe és abba az ígéretembe került, hogy reklámozhatják, hogy tőlük származik Robert Pattinson születésnapi ajándéka, amit a barátnőjétől kapott. Csütörtökön a fél napom elment a „szépítkezésre”, de a végeredményt látva megérte. A hajamból vágattam egy kicsit, és ennek hála már nem egyenes és derékig érő, jó mondjuk most is elég hosszú, de lágyabb lett az esése, és lépcsőzetesen van vágva. A kozmetikus rendbe rakta az arcomat, és a tartós szempilla és szemöldökfestést mindig is hálás dolognak tartottam, beiktattam a gyantázást is, amit szívből utálok, viszont azt még jobban utálnám ha a testem bármelyik részén szőrszálakat vagy akár csak kis pihéket fedeznék fel. És ki tudja, az ember lánya mindig készüljön fel mindenre, hátha. A legvégül rendbe hozattam a kezem és a lábam mind a kettőre ízléses franciamanikűrt festetve. Délután nekiálltam pakolni, hát, kifogott rajtam a dolog, mikor a harmadik bőrönd is megtelt és még mindig egy csomó számomra létfontosságúnak tűnő dolog az ágyamon sorakozott úgy döntöttem ez nem mehet így tovább. Kiválogattam a tényleg kihagyhatatlan darabokat, és úgy döntöttem ami még kell azt Ashley-vel, ő tudtommal szeret vásárolni, majd beszerzem. Legfeljebb veszek pár bőröndöt is, hogy haza tudjak pakolni. Vagy otthagyom Inez nagyiéknál egy részét. Ezzel két legyet ütök egy csapásra, mert nem kell folyton több csomagot cipelnem, és tudom, hogy ők is boldogok lennének, mert ebből is éreznék, hogy igen tudom, hogy előbb-utóbb ki kell költöznöm. Mondjuk én ezt egy saját lakásba tervezem, de azért az egyelőre még ráér. Szóval a végén a legnagyobb bőrönd, egy kézitáska, a laptopom csupán ennyi sorakozott a folyosón.

Péntek délelőtt indult a gépem Rómába, ahol Luca-val vacsoráztam. Ez most kivételesen nem családi vagy baráti, hanem kifejezetten üzleti megbeszélés volt. Nem is ketten, hanem az egyik haverjával ettünk. Ők ketten közös vállalkozásba fognak, és az USA-ba szeretnének piacot teremteni eredeti olasz boroknak. Mivel ugye a M. I. C. ezzel is foglalkozik többek között, méghozzá elég nagy sikerrel, egyértelműnek tűnt, hogy engem keressenek meg. Az ötlet, a kidolgozott tervek rendkívül megleptek, főleg amikor kiderült, hogy ezt a részét főleg Luca vitte véghez. Mindig is csak sikeres modellként gondoltam rá, fel sem merült bennem, hogy civil szakma iránt érdeklődik. Már azt is eltervezték, hogy ő LA-be költözik, és onnan irányít, Nico marad Rómában, mivel ő ért a szőlőtermesztéshez, mert nem csak felvásárolni és exportálni akarnak, de saját ízvilágot létrehozni is. Persze miután mindent megbeszéltünk és elraktam a dokumentációt is amit azért megbeszélek nagyapóval, mi ketten még nem váltunk el.

Velem jött a hotelbe és hajnalig beszélgettünk. Újra megkapta a magáét a NYC beli esetért, aminek persze az lett a vége, hogy kifaggatott. Valakivel muszáj volt őszintén beszélnem, tehát leadtam neki mindent, a zavaros érzéseimet, minden kétségemet, ő mint mindig végighallgatott és rendesen meg is mondta a véleményét. Kaptam hideget-meleget. A harcias és hirtelen természetem mindig is vitatéma volt közöttünk, de más megvilágításba helyezett pár dolgot. Mondjuk azt, hogy jó lenne ha jobban bíznék az emberekben, nem mindenki olyan mint Ricsi volt, az a görény, hogy a szavaival éljek. Ebben mondjuk egyetértettem vele, de kicsit megdöbbentett, hogy amit én magabiztosságnak és önteltségnek gondoltam, szerinte lehet, hogy csak a bizonytalanság leplezése. Nem értem, hogy a francba lehetne Kellan bizonytalan, de ezt inkább nem osztottam meg vele. Kinézetre Luca előnyben részesítette, főleg az eddigi pasijaimmal és Rob-bal szemben, mély benyomást tett rá, hogy két helyre is elutazott utánam. Szerinte ha egy férfi ilyet tesz, annak azért oka szokott lenni. Aztán amikor elárult egy dolgot, amit eddig elfelejtett megemlíteni, mégpedig, hogy a szállodában volt a kezében egy szál rózsa, na ott padlót fogtam. Szívem szerint a falba vertem volna a fejemet, vagy bevetve minden képzelőtehetségemet, magam elé vetítve azt az aranyos mosolygós arcát a két kis imádnivaló gödröcskével, inkább hozzá bújtam volna.

(Rob szemszöge)

Elkerekedik a szemem, és hallom, hogy Kris száját is elhagyja egy „huh”. Egy éjfekete Hondát pillantok meg, rajta három doboz, a kormányon egy hatalmas masni. Nincs kétségem kitől kaphattam, mert csak egy őrült nőszemélyt ismerek akinek feltűnt mennyire odavoltam az övéért, és most vett nekem egyet?

Két lépéssel ott termek, és csodálom a MOTOROMAT. Hát ez nem semmi, igazándiból nem tudom, hogy milyen paraméterekkel rendelkezik, de nem is ez a lényeg. 

- A dobozokat nem nézed meg? – kérdi Lizzy, persze ő mindig kíváncsi.

Először a legnagyobbat bontom ki, egy teljes öltözet szintén fekete bőrruha, nadrág, dzseki, kesztyű. A következőből egy csizma az utolsóból pedig két sisak kerül elő. Mindent kirakok az ülésre, boldogan szemlélem az ajándékaimat. Most tűnik csak fel, hogy a masni alá oda van ragasztva egy boríték, gyorsan feltépem, két kártya van benne, az egyikhez hozzátűzték a forgalmi engedélyt, ami az én nevemre van kiállítva, a kártyán felirat a forgalmazótól, hogy probléma esetén hova fordulhatok. A másikra három szó van nyomtatva:

Boldog Születésnapot Anna.

- Kitől kaptad? – érdeklődik a nővérem, mosolyogva nézek rájuk, Kris arcáról leolvasom, hogy tudja a választ.

- Annától, te tudtad? – kérdem kedvesemet, rázza a fejét, hogy ő se. - Kipróbáljuk? – nézek rá reménykedve, mire bólint.

Azonnal kapom le a kabátom, és tolom le a nadrágom és ugrok bele az új ruháimba. Csak az érdekelne még, honnan tudja a méreteimet, persze amíg ott voltunk nála simán megnézhette. Kris-nek adom az egyik sisakot, én a fejembe húzom a másikat, felhúzom a kesztyűt, és beindítom. A hangja halkan duruzsol kicsit több gázt adok neki, de anya fogja a fejét. Felülök, és intek Kris-nek, hogy pattanjon fel. Lizzy megnyomja a garázs nyitógombját, és irány. Nem merek túlságosan gyorsan menni, mert egyrészt most kaptam, másrészt a szerelmem mögöttem ül, és még véletlenül se akarok neki bajt okozni. Egy jó fél órát biztos megyünk a környéken, mire visszakanyarodom. Otthol beállok a garázsba, és lekászálódom.

- Na, hogy tetszett? – kérdezem reménykedve, remélem ő is megszereti.

- Tök jó, - vigyorog rám, majd közelebb hajol - de a szerelésed mindent visz, irtó szexis vagy ebben a ruhában, - néz rám vigyorogva.

- Neked is veszünk egyet, már a Runaways-be is vadítóan néztél ki bőrbe – súgom neki és megcsókolom. Bemegyünk a lakásba, anya vigyorogva néz bennünket.

- Kristen, kicsim még üdvözölni se tudtalak ez a vad motoros úgy elvitt - mondja és megöleli - Kisfiam, remélem azért ésszel mentél, egyáltalán mióta szeretsz te motorozni?

- Annának is van egy és megengedte, hogy egy kicsit vezessem, na azóta, bár azt mondta az övének nem mehetek többet a közelébe.

- Aha, tele van meglepetésekkel az a lány, jól kereshet, ha csak úgy meglep egy ilyennel…- mondja amire mi ketten összenézünk, de Kris rázza a fejét. Igaza van, Anna direkt megkért bennünket, hogy ne reklámozzuk az anyagi helyzetét. Próbálom terelni a témát:

- Anya van valami ehető, mert még reggelizni se volt időnk, olyan gyorsan indultunk a hívásodra  – erre persze rögtön ugrik, és már pakolja is az asztalt, mire végzünk az evéssel már másról beszél. Egy darabig még maradunk, mert már régen találkoztak, de túl sokáig nem lehet, lassan megérkeznek a többiek. Gyorsan felugrok Lizzy-hez, hogy jön-e velünk, mert ő is ott alszik a hétvégén Andy-vel, de mondja, hogy majd csak később, menjünk csak. Megkérem, hogy ne beszéljen az ajándékomról egyenlőre, majd én akarok. Vicki csak az étterembe jön, neki még dolga van. Úgyhogy hívok egy taxit, és irány a Berkeley.

(Anna szemszöge)

Már majdnem hajnalodott amikor Luca elment, alig három órám maradt az alvásra, majd gyors zuhany és még gyorsabb öltözés után már úton vagyok a reptérre. A gépem késve indul, nem kis bosszúságomra, és repülés közben se tudok pihenni egy pillanatig sem, hála a mellettem ülő termetes asszonyságnak, aki egyfolytában beszél. Londonba érve, szerencsére úgy tűnik megúszom nagyobb felhajtás nélkül, külön megkértem Rob-ot, hogy ki ne jöjjön elém, így csak egy fotós sikerül felfedeznem, és sajnos neki is engem. Már majdnem hat óra van amire a szállodába érek, és ez bizony elég nagy csúszást jelent a délután kettőhöz képest. Még a taxiból telefonálok, de Rob pont a zuhany alatt van, ezért Kris veszi fel, mondja, hogy valakit leküld elém. A hotel körül van pár rajongó, úgy látszik kiszúrták, hogy elég sok Twilight szereplő jött hirtelen Londonba. Mikor kiszállok megindult a sustorgás, párszor hallani vélem a nevemet és Rob-ét, nagyszerű már engem is felismernek?!

(Rob szemszöge)

Majdnem három óra van, mire visszaérünk, pár fotóst látni, de nem vészes, viszont tuti, ha megjönnek a többiek is végigfut a riadólánc. A barátaink nem sokkal utánunk érkeznek nagy hanggal, amint kinyílik a liftajtó tudjuk, hogy megérkeztek. Kinyitjuk az ajtót, és üdvözlünk mindenkit. Jay és Kellan céltudatosan körülnéz, nem nehéz kitalálni kit keresnek.

- Azt mondta, hogy felhív, ha leszállt a gépe, de még nem szólt – mondom.

- Ki? – kérdezi Jay.

- Anna, vagy valaki mást keresel – kérdezem vigyorogva, mire ő is elhúzza a száját.

Mindenki bejön egy italra, gyorsan elosztjuk ki hol alszik. Nikki magával hozta a fiúját Paris-t, ők mennek az egyik lakosztályba, plusz majd Lizzy és Andy. A másik a három fiúé, Ash-t megy Anna mellé, aminek őszintén örül. A harmadikba meg a barátaim kerülnek, akik négy után végre meg is érkeznek. Mindenki ismer mindenkit, kivéve Mia, aki Marcus barátnője és még nem bulizott velünk, de amennyire látom feltalálja magát nem lesz vele gond. Lassan mindenki becuccol a szobájába, és készülődni kezdünk. Először Kris megy a fürdőbe, én meg addig rágyújtok a teraszon, Anna még mindig nem hívott, ami kicsit aggaszt, mert ha jól emlékszem azt mondta kettő körül ér be. Én is megtámadom a zuhanyt, amíg ott voltam végre csörgött, Kris beszélt vele, már a taxiban ül. Lassan mindenki visszaszállingózik a nappaliba, Lizzy és Andy is megérkeztek, és elfoglalták a szobájukat. Csak Jay nincs jelen, mert mint kiderül ő lement az előcsarnokba Anna elé. Amikor belép az ajtón meglepetten néz végig a sok emberen, de nem hagyok neki sok időt, mert felkapom és megpörgetem.

- Megjött az én drága kicsi párom, hát nem én vagyok a legszerencsésebb férfi a földön – kiáltom el magam, az örömömben közrejátszik az elfogyasztott ital, de legfőképpen az ajándékom miatt érzett boldogság. Síri csend lett, mindenki ledöbben, az ő szeme is értetlenséget sugároz, de aztán szokás szerint gyorsan reagál.

- Szia, illetve sziasztok, - néz körbe mosolyogva, szerintem Kris arcára kíváncsi, majd visszafordul hozzám - és mond csak egyetlenem, hát mivel érdemeltem ki, hogy ennyire örülsz nekem, ennyire nem hiányozhattam?

Nevet a szeme, hát még amikor válaszolok a kérdésére:

- Megkaptam az ajándékomat… - vigyorgok, gyors kérdez-felelek, majd a nővéremhez és Kris-hez fordul, akik arcán szintén nagy mosoly, mindjárt rá is kérdez ez utóbbira, hogy vittem-e már, mire persze bólint. A többiek még mindig csodálkozva néznek ránk, Nikki persze nem bírja sokáig és rákérdez mit kaptam. Elárulom nekik, hogy egy olyan motort, mint Annáé. Más adatot nem tudok, de rögtön kisegít, sőt a többiek nagy derültségére, elmondja, hogy az övé azért pár kategóriával nagyobb. A mondat utolsó fele beteszi nálam a kaput:

- …azt nem mernék a kezedbe adni, igazság szerint ezt is csak félve.

Hát ez nem volt szép, egy kicsit durcás leszek, de ma még ez se tudja elrontani a kedvem. Nincs is rá sok időm, mert Tom mindjárt lecsap rá, és amennyire látom a megjegyzése kiverte Annánál a biztosítékot, ami az estére nézve nem sok jót ígér. Próbálom menteni a menthetőt, és szerencsére Lizzy is közbeszól. Gyorsan bemutatom mindenkinek, akikkel már találkozott LA-ben azokat puszival üdvözli, legnagyobb csodálkozásomra Kellan-t is. A nagyfiú is meglepődik a dolgon, szerintem másra számított. Anna szeretne gyorsan elkészülni, de csak egy ital után engedélyezzük neki, mi már így is előnyben vagyunk, villámgyorsan lehúzza a tequilát, és már el is tűnik a szobájában. Egy elegáns étteremben foglaltam egy különtermet, ennek megfelelően ki is öltöztünk, ami jó ötletnek bizonyul. Kris egy rövid ruhát vett fel, ami észveszejtően áll rajta, ezt meg is súgom neki, mire azt válaszolja látnám csak mi van alatta, na feladta a leckét, mert most felcsigázott.

(Kellan szemszöge)

Tegnap este összepakoltam és most egy taxiban a LAX felé tartok. Várom, hogy újra lássam, de egy kicsit tartok is tőle, nem tőle személy szerint, hanem a reakcióitól. Rossz volt látni a fájdalmat a szemében, és fogalmam sincs mi lesz ha újra találkozunk. A beszállásnál összefutunk a többiekkel, mind egy géppel utazunk, Ash rögtön leszúr, hogy már megint elhanyagoltam és nem hívtam fel, mindig csak ígérgetek. Kíváncsian néztünk össze, mert Kristen csak nem akart megérkezni, de Nikki megnyugtat bennünket, hogy ő beszélt vele, és már tegnap Londonba repült, gondolom egy kicsit kettesben akartak lenni. Mivel külön-külön foglaltunk, a jegyeink is egymástól távol szólnak, én egy üzletember kinézetű férfit fogtam ki, aki amint felszálltunk nekiállt valami papírokat olvasgatni. Nem mondom, hogy bánom, mert így legalább elvagyok a gondolataimmal, rövid idő múlva az alvás mellett döntök, az eddigiek tapasztalatából úgy gondolom, hogy a hétvégén úgyse nagyon lesz rá időm. Londonban megint bevárjuk egymást Nikki Paris-sal és Ashley-vel, én Jay-jel és Taylor-ral megyek egy taxival. Rob a Berkeley-be foglalt szobákat, ami jó hely, már többször is szálltam meg itt. Mindig elcsodálkozom, amikor ilyen elegáns helyekre érkezem, hogy én a kis vidéki srác bejutok ide, sőt örömmel fogadnak. Elintézzük a bejelentkezést, szokás szerint nagy hanggal közlekedünk, elfoglalunk két liftet és irány. Amint kilépünk a folyosóra pár pillanat és Rob és Kristen is megjelenik, úgyhogy először hozzájuk megyünk, és üdvözöljük őket.

A lakosztályba lépve csodálkozom, hogy csak ketten vannak, és a másik szobából se szűrődik ki hang. Rob mindjárt fel is világosít bennünket, hogy Anna még nem jött meg, azt ígérte, ha leszáll a gépe telefonál. Jay is őt kereste a tekintetével és ez pillanatnyilag elég kellemetlen a számomra. Nem tudok küzdeni az ellen, hogy a féltékenység belém marjon, ha arra gondolok, hogy vele bezzeg kedves, és nem érti félre folyton. Iszunk a szülinapos egészségére, kis idő múlva megérkezik Rob többi haverja is, a megszokott banda plusz Marcus a barátnőjét is elhozta. Elosztjuk a szobákat, Rob nagylelkűnek bizonyul, mert lakosztályokat foglalt le nekünk is, a vacsorát hétre rendelte, úgyhogy ideje készülődni. Én Jackson-nal megyek egy szobába a másikba meg Taylor kerül. Átengedem neki a fürdőt, amíg várom, hogy elkészüljön előszedem a ruhámat, és nézelődök az ablakon. A hotellel szemközti oldalon már van pár rajongó, és fotós, ez mondjuk várható volt. Jay nem piszmog sokat, hamar végez és én is gyorsan összekapom magam. Taylor-nak bezzeg annyi idő kell, mint nekünk kettőnknek együtt, még jó, hogy ő egyedül van a fürdőjére. Miután mindhárman elkészültünk megint visszamegyünk Rob-ék szobájába, szép lassan mindenki visszatér, és kézbe vesz egy italt. Kris szól, hogy Anna hamarosan ideér, már telefonált és valaki nem menne le elé, Jay azonnal ajánlkozik, és egy pillanat múlva már itt sincs. Leülök az egyik fotelba, és próbálom összeszedni magam, felkészülve mindenre, amilyen hirtelen természetű lehet elbűvölő, lehet, hogy felpofoz, és lehet, hogy szomorúan néz rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Annyira elvagyok magamba, hogy csak Rob kiáltására figyelek fel, és nézem ahogy felkapja, és megpörgeti. A mondatát döbbent csend követi, mert senki se érti, oké hogy jó színész, de ez most annyira őszinte örömnek tűnik, mintha Kris itt se lenne. Anna gyönyörű, mint mindig, egyszerű farmer-póló-dzseki-edzőcipő van rajta, de mégis valami veleszületett eleganciával viseli, az arca értetlenséget sugároz, szemmel láthatóan ő se érti Rob féktelen üdvözlését. Köszön nekünk, majd rá is kérdez, mi az oka a nagy jókedvnek. Robert úgy néz ki, mint aki minimum nyert a lottón, és valami ajándékról beszél. Gyorsan megy a kérdezz-felelek, mi többiek csak nézünk, de aztán kiderül, hogy az ajándék egy motor, és a hozzá való ruha, sisak… Nem semmi a csaj, nem hiszem, hogy bárkinek is eszébe jutott volna ezzel meglepni, de szemlátomást odavan az ajándéktól. Mondjuk megint felmerül bennem a kérdés, hogy mivel is foglalkozhat Anna igazából, mert azért ez nem két cent lehetett. Persze a szokásos csattanó most se maradhat el, de szemmel láthatólag a haverom kedvét ma ez se szegheti.
Tom hozza a formáját, mert rögtön megjegyzést tesz, ami bennem elindítja azt a gondolatot, hogy vajon mi lenne ha orrba vágnám. Már megint, amióta ezt a nőt megismertem, folyton agresszív gondolatok uralják a fejemet mindenkivel szemben, aki csak ránéz. Rob szerencsére gyorsan próbálja elterelni a figyelmet a haverjáról, bemutatja a többieknek, mire mindenkit üdvözöl. Amikor hozzám ér, nem tudom mire számítsak, de meglepetésemre teljesen nyugodtan megölel és puszit nyom az arcomra. A közelsége, az illata teljesen elvarázsol, pedig csak egy pillanatig tartott az egész. Nem több és nem kevesebb ideig, mint a többieknél. Ez azért kicsit megnyugtató, talán mégse haragszik már annyira, és javulhat a kapcsolatunk. Gyorsan lehúzza a tequilát, amit rákényszerítettek, és elvonul készülődni.

(Anna szemszöge)

A Hotel elegáns környéken van, már maga az előcsarnok is lenyűgöző. Mindenütt gyönyörű kanapék, kristálycsillárok. Jay a recepció előtt vár, rögtön megölel, én is örülök neki. Bejelentkezem, naná, hogy egy lakosztályt vett ki, de kiderül, hogy ott van elszállásolva természetesen Kris és Ash is, ez így tökéletes lesz, mert akkor én utóbbival osztom meg a szobámat. A szomszédban lakik Jay, Taylor és Kellan. A másik szomszédban Rob három barátja, plusz az egyikük barátnője, szemben Nikki és a fiúja Paris, plusz Lizzy és a pasija Andrew. Vicki csak az étterembe jön, de nem alszik itt mert holnap dolga van. Robert volt olyan aranyos, hogy meghívta Sarah-t és Colin-t is de ők is csak vacsorázni jönnek. Hát még végighallgatni is sok volt, és ha jól számoltam van hat ember akit még nem ismerek. A szobába lépve, elég nagy ricsaj és rengeteg ember fogad, az se tudom hova kapjam a fejem, de nincs is rá alkalmam, mert Rob abban a pillanatban odarohan, felkap, megpörget a levegőben és arcon csókol. A meglepetéstől a lélegzetem is elakad, plusz azonnal a figyelem középpontjába kerülök.

- Megjött az én drága kicsi párom, - mondja fennhangon, amitől rögtön az ugrik be, hogy ez részeg - hát nem én vagyok a legszerencsésebb férfi a földön.

A mondatát mindenki elkerekedett szemekkel hallgatja, oké ők se értik, én se értem.  

- Szia, illetve sziasztok, - köszönök körbe, miközben nem engedi el a derekam, tekintetemmel Kris-t keresem, megvan és vigyorog, akkor minden oké, én bírom a mókát.

- És mond csak egyetlenem, hát mivel érdemeltem ki, hogy ennyire örülsz nekem, - fordulok Rob felé a két kezem közé fogva az arcát - ennyire nem hiányozhattam?

Fülig ér a szája:

- Megkaptam az ajándékomat… - kuncog, na szerencsére, ez az egy rendben van. Elengedem, és vigyorogva nézek rá én is:

- És ennyire tetszik? – kérdem, bár az arca mindent elárul.

- Gyönyörű a kicsike, és főleg hogy fekete, meg a többi cucc is, iszonyat jó.

Mindenki minket figyel és nem tudják miről van szó, akkor még nem mondta el, csak Kris és Lizzy vigyorog.

-   Ti is láttátok? - fordulok hozzájuk - És elvitt egy körre? – nézek Kris-re. Ő bólint. A többiek még mindig csak figyelnek, de Nikki nem bírja tovább.

-   Akkor valaki elárulja végre mit is kaptál? – néz Rob-ra. Ő bőszen vigyorog.

-   Egy motort, egy ugyanolyat, mint Annáé – kérdőn néz rám, ezért kiegészítem.

-   Egy fekete Honda CBF 1000-t kapott a hozzá való ruhával, csizmával és két sisakkal. És Rob nem akarlak elkeseríteni, de nem ugyanolyan, mert az enyém 1300-as, de azt nem mernék a kezedbe adni, igazság szerint ezt is csak félve – fűzöm hozzá halkan.

Egy pillanatra elhúzza a száját, a többiek meg hatalmas nevetésben törnek ki. Csatlakozik ő is, nem lehet letörni a jókedvét.

- Hé, haver nem adnád kölcsön pár napra? Esze is van, pénze is van, vagy ha nem majd költjük a tiédet, és a kinézete is tízpontos – idegen hang, valahonnan a többiek háta mögül, nagyszerű még egy himsoviniszta barát, csak azt nem tudom kié. Na jó ezt nem kapom le rögtön a tíz körméről. De aztán meglátom az öntelt arcát, haver nem leszünk jóban az már biztos. Már pont megszólalnék, de Lizzy megelőz.

- Tom, mi lenne ha néha befognád azt nagy pofád, ha?

Rob, látva az arcomat jobbnak látja elterelni a figyelmemet, és bemutat a többieknek. A haverjai Bobby, Marcus és a barátnője Mia, és a nagypofájú Tom. Utóbbi régi gyerekkori barát. Lizzy is összeismertet a fiújával Andy-vel, és Nikki is az övével Paris-sal. Vele gondban vagyok mert igen ismerősnek tűnik, de nem tudom honnan. Üdvözlöm a többieket, megölelnek, mindenkinek lenyomok egy-egy puszit, amikor Kellan-hez érek egy kicsit zavarban vagyok, látom ő is tart a reakciómtól. Hála az esti beszélgetésemnek Luca-val, már más színben látom a dolgokat, így egy pillanatra hozzábújok és megpuszilom, Istenem de jó érzés, és a gödröcskék az arcán, kész vagyok ettől a pasitól. Látom, hogy mindenki útrakész, a srácok öltönyben, a csajok koktélruhában. Én meg még mindig farmerben, összefogott hajjal, jó lesz összekapni magam. Gyorsan megkérdem hol fogok aludni, Tom megint poénkodik, hogy mellette van hely, de nem törődöm vele. Kérek 20 percet, hogy elkészüljek, megkapom, de csak az első ital után. Választhatok a vodka, a whisky és a tequila között, szabadkoznék de nincs mese, oké vágjunk bele, a nagytöbbség a tequila-ra szavaz én is azt kérek. Citrom, só, lehúz, citrom. Érzem, ahogy végigégeti a nyelőcsövemet, a következő előtt villámgyorsan bemenekülök a szobámba, majd a kistáskámmal a fürdőbe. Gyors zuhany, hajmosásra nincs időm, csak átfésülöm hála a friss vágásnak jól áll. Gyors smink, már csak a legnehezebb van hátra, mit vegyek fel. Szerencsém van, mert időközben, Ash bejött, és éppen a ruháimat nézegeti, meglepődve és kicsit zavartan néz rám.

- Bocs, csak belelestem, nem baj?

- Nem, ha megmondod mit vegyek fel – felelem.

- Választék? – már pakolom is neki, a kis fekete térdig érő szolid, kilőve. Vörös pánt nélküli miniruha, meggondolandó. Drapp-kék mintás Dior, kilőve. Sötétzöld térd fölött végződő féloldalas, na erre rábólint. Hát nem lesz melegem az biztos, mert ennek gyakorlatilag hiányzik a háta, csak egy vékony pánt takar a bal vállamtól a jobb csípőmig. Az eleje viszont zárt.  Előkapok egy cipőt a megszokott öt centis sarokkal, belebújok egy fekete tangába, melltartót nem vehetek, harisnya, mert itt rohadt hideg van, felveszem a ruhát beletúrok az ékszeresládikámba, zöld karkötő, és fülbevaló, a megszokott Mc’Gee gyűrű. Oké, kész vagyok. Magamra kapom a fekete térdig érő kabátomat, kistáska, bele a legszükségesebbek.

- Na, elmegy? – nézek várakozásteljesen Ashley-re. Biztosít róla, hogy bombajó, ezt túlzásnak érzem, főleg őt elnézve, de jólesik.

Akkor indulás elvégre a „pasimnak” a születésnapját ünnepeljük.